Siófok  0.5  •  6.3 kn       

Keszthely  1.9  •  3 kn       

Balatonfüred  0.2  •  4.4 kn       

Balatonboglár  0.5  •  7.3 kn       

Orfű  •  6 kn       

Velencei-tó  3.8  •  4 kn       

Tiszafüred  1.7  •  2.5 kn       

Mályi-tó  1.1  •  3.5 kn       

2023. február 09., csütörtök

„Csak magadtól várhatod a megoldást” - Interjú Weöres Szabolccsal

„Csak magadtól várhatod a megoldást” - Interjú Weöres Szabolccsal

A történet egyszerű: vitorlással, egyedül, kikötés nélkül, versenyben megkerülni a Földet. A feladat viszont nem könnyű, ezt az eddigi versenykrónikák jelzik: legendás mentések, haváriák, drámák a vízen, váratlan időjárási helyzetek.

Idén, 2022. májusában vált hivatalossá az, amiről már egy ideje pletykáltak a kikötőkben: ha minden sikerül, Weöres Szabolcs személyében újra lesz magyar résztvevője a világ legkeményebb vitorlásversenyének, a legközelebb 2024 őszén rajtoló Vendée Globe-nak.

A történet egyszerű: vitorlással, egyedül, kikötés nélkül, versenyben megkerülni a Földet. A feladat viszont nem könnyű, ezt az eddigi versenykrónikák jelzik: legendás mentések, haváriák, drámák a vízen, váratlan időjárási helyzetek. De nem csak a verseny, az odavezető út sem egyszerű: az IMOCA 60-as osztályszövetség, elsősorban biztonsági okokból, roppant szigorú kvalifikációs követelményeket fogalmazott meg az indulókkal szemben. Szabi egy meglehetősen feszített és feszült első szezon után versenyben van a rajthelyért. A Vendée Globe egyik legendás résztvevője, Fa Nándor után újra ott lehet a versenyen egy magyar hajó, nemzeti színű lobogóval a tatján. Ebben a felkészülési folyamatban az egyik legfontosabb lépcsőfok a négy évente megrendezett, több mint 3500 tengeri mérföldes óceáni szólóverseny, a Route de Rhum novemberi sikeres teljesítése volt.

Kipihented már a Route de Rhum fáradalmait?

Érdekes volt ez a két hét, verseny közben egyáltalán nem éreztem fáradtságot. Akkor sem, amikor a legutolsó éjszakán egy perc alvás nélkül, manuálisan kellett kormányoznom végig, annyira forgott a szél. Alapvetően mentális kérdés ez is, mint sok minden, persze az is fontos volt, hogy fizikailag felkészültem erre a menetre. Most, hogy hazajöttem, egy hétig még tartott ez a felpörgetett állapot, aztán egy hétig úgy istenigazából kijött rajtam a fáradtság, és három hét után kezdek újra 100 százalékos lenni.

Ez a verseny volt az első idén, amelyen nem hagyott cserben a technika. És ez, a valamivel több mint két hét, volt eddig a leghosszabb idő, amit ezzel a hajóval vitorláztál. Mondhatom azt is, hogy most ismerkedtetek meg. Értek-e ezen az úton olyan új élmények, amelyek különböztek az eddigi vitorlás tapasztalataidtól?

Talán az, hogy mindig, minden nap jönnek meglepetések, kisebb-nagyobb problémák, amiket meg kell oldanod, akár értesz hozzá, akár nem. Szerencsére nagyobb gond ezúttal nem volt. Apróságok persze előjöttek: megint teljesen leállt a navigációs szoftver, és a szokásos módszer, az újraindítás nem segített. A parti csapatommal sikerült kommunikálni, ők megtalálták a hibát, és a segítségükkel sikerült feléleszteni a fedélzeti rendszert egy nap után. Viszont már volt tartalék navigációm: egy tablet a Navionics szoftverrel, aminek a segítségével a javítás ideje alatt tudtam vinni a hajót. Aztán később egyszer csak megállt az autopilot. Muszáj volt megkeresnem, mi a baj, közben persze kézzel kellett kormányoznom…

Kiderült, a kompasz romlott el, volt tartalék, kicseréltem. Siker, újra működött. Abba azért érdemes mindenkinek belegondolni, hogy nem parton, fűtött műhelyben keresgéli az ember ilyenkor a hibát, hanem egy olyan hajóban, ami olyan, mint egy felhúzott rugó, azt várod, hogy bármelyik pillanatban ki fog lőni. Hirtelen, nagyon dinamikus mozgások vannak, érzed az erőket, és drukkolsz, hogy a hajó legyen az erősebb. Folyamatos a zaj, ahogy a hullámok dobolnak a relatíve vékony, gyakorlatilag üres hajótesten, döng az egész. Minden nyikorog, kattog, pattog folyamatosan, recseg-ropog a kiel. És meg kell tudni különböztetni a normális zajokat attól, amelyek valamiféle hibát jeleznek. Olyan érzés ez az egész, mintha a hajó ficánkolna, le akarna dobni magáról. Ez azért hosszabb távon mentálisan eléggé leterhelő.

Hogyan lehet ilyen körülmények között például enni? Hogyan döntöd el, mit egyél? Hallottam, hogy van a leáztatós típusú versenyző, aki eltünteti a címkéket a dobozokról, és meglepetést szerez minden étkezéskor magának, és van, aki látja, mije van, és tudatosan választ.

A konzerv már a múlté, úgyhogy leáztatás sincs. Zacskókban vannak a liofilizált ételek – ezekhez meleg vizet kell csak adni –, és vannak a sterilizált fogások, ez utóbbiakat csak meg kell melegíteni. Főzőcskézésre egy IMOCA 60-asban nincs lehetőség. Sokszor egy kávé is gond, hogy le ne forrázzam magam, vagy egy nagyobb zökkenőnél a bögrével ki ne törjem a fogamat. Nagyon fontos a megfelelő energiabevitel. A Route de Rhum két hete alatt az étkezéssel nem volt gond, ettem eleget, vittem rengeteg friss zöldséget, gyümölcsöt, az utolsó nap is volt még narancsom, grapefruitom, almám. A földkerülőn persze hosszabb távra kell megtervezni az étkezést.

Kicsit tekintsünk vissza az idei, első IMOCA 60-as szezonodra. Május 8-án indultál el az első versenyeden, a Guyander Bermudes 1000 regattán. Egy nap után vissza kellett fordulnod. A híreket ismerjük: felmondta a szolgálatot a fedélzeti elektronika és a navigáció. Kiderült, mi volt a baj?

Röviden: öreg volt a számítógép. Azóta kicseréltük egy vadonatújra. Nagyon sokat nem kerestük a hibát, a sós víz, a pára ezer apró kontakthibát okozhat, aztán ettől a szoftver se működött. A csere volt a jó megoldás. Sokan kérdezték, hogy így utólag hogyan látom: valóban szükséges volt-e visszafordulnom? Akkor mindenképpen ez volt a helyes. Ma viszont nem fordulnék vissza, mert van már backup navigációs rendszerem egy vízhatlan tableten és IridiumGo szolgáltatásom is, ami egy második internet kapcsolat, ha az elsődleges megszűnne.

Május 25-én elindultál egy kvalifikációs útra Les Sables d'Olonne-ból, egyedül. Két virtuális pontot kellett megkerülni a Viszkája öbölben a visszatérés előtt. Ez volt a feltétele annak, hogy elindulhass a Vendée Arctique 3500 mérföldes „Izland-kerülő” regattán, ami már kvalifikációs verseny volt a kiválasztott célodra, a 2024-25-ös szóló földkerülő versenyre. A kvalifikációs kör sikerült, ezután június 12-én sikeresen el is rajtoltál a versenyen.

És harminc mérföld után megint vissza kellett fordulnom. A billenthető tőkesúly mozgató rendszere mondta fel a szolgálatot. Az igazság az, hogy már a rajt előtt sem volt vele minden rendben. A viszonylag hamar kiderült számomra, hogy középen álló tőkesúllyal nem tudom végigvitorlázni ezt a versenyt, 50-60 csomós szeleket jósoltak a későbbiekre. Még abban reménykedtem, hogy visszavitorlázom a rajt kikötőbe, Brestbe, és egy gyors javítás után újraindulok. Aztán a parton kiderült, nagy a baj. A szabályozó rendszer adta meg magát. Szomorú és csalódott voltam. Így utólag látszik, hogy végig el voltam késve a felkészüléssel. Az oka pedig az volt, hogy tavaly október végén nem tudtam átvenni a hajót, csak december végén, és így el sem tudtam indulni a hajó tulajdonosával együtt az idén januári négykezes transzatlanti versenyen, ahol rengeteg információt kaphattam volna meg tőle első kézből. Így egyedül álltam neki januárban szétszedni a hajót, amit tudtam, kicseréltem, a két később meghibásodott rendszer a parti teszteléskor nem jelzett hibát.

A most novemberben sikeresen teljesített Route de Rhum rajtja előtt azért izgulhattál kicsit. Ha ezt a versenyt sem sikerült volna végigvitorláznod, akkor nagy valószínűséggel elúszott volna az esély, hogy rajtengedélyt kapj a 2024-25-ös Vendée Globe-ra.

Persze, bennem volt, hogy itt most a meccsben maradásért megy a játék. De ez a tét, ez az érzés nem volt bénító. Valahogy az volt bennem, hogy bármi történik, sikerül eljutnom a földkerülő verseny rajtjára. És ez a fontos lépcsőfok most szerencsére megvan.

Első magyar vitorlázóként mentél végig a Route de Rhum több mint 3500 tengeri mérföldes távján, 14 nap 22 óra és 19 perc alatt, Saint Malotól a karibi Guadeloupe-ig. Hogyan, mikor született meg benned az elhatározás, hogy Fa Nándor után második magyarként részt veszel a világ legkeményebb vitorlás versenyén, a Vendée Globe-on? Azaz egyedül, vitorlással, kikötés nélkül, versenyben a Föld körül? Fa Nándor sikerei mellett átélhettük azt a rengeteg szenvedést, sokszor kilátástalannak látszó erőfeszítést, azokat a drámai helyzeteket is, amelyeket számára az óceáni szólóvitorlázó évek jelentettek. Sokan, ezeknek a hatására éppen hogy azt mondták: na ezt soha…

Úgy látszik én máshogy gondolkodom...  Számomra a Vendée Globe a legtisztább, legszebb és legkeményebb kihívás, amit el tudok képzelni. Sokszor álmodtam róla. És akkor a legutóbbi verseny befutója idején valahogy ez az álom konkréttá vált. Azt mondtam magamban: itt vagyok a fizikai képességeim és a vitorlázással kapcsolatos tapasztalataim birtokában, próbáljuk meg. Vonz ez a verseny, az ismeretlen helyzeteivel, a szélsőségeivel, amelyeket úgy érzem, meg kell tapasztalnom, hogy ezek is építsék, alakítsák a személyiségemet. Legalább akkora belső kalandnak tartom ezt a versenyt, mint amekkora sportteljesítménynek.

Sokféle hajóosztályban vitorláztál, kicsi gyerekkorodtól, Optimist – még az Elvarázsolt dollár című Bujtor-filmben is láthatóak voltatok, testvéreiddel, Botonddal és Mártival a Kereked kis kikötőöblében fordulgatva –, Cadet, 420-as, Repülő hollandi, Soling… A kishajós versenyzés, a gyerekkori-fiatalkori tapasztalatok mit adhatnak hozzá egy sikeres óceáni szólóvitorlázó karrierhez?

Érdekes, hogy a gyerekkori élmények a legerősebbek. Kalandként éltem meg az Optimistet. Például emlékszem az első kihajózásra a tengerre… Ott is döntéseket kell hoznod, egyedül. Minden helyzetben csak magadtól várhatod a megoldást. Az önállóság, már gyerekként, a sokoldalúság, amit például egy külföldi út jelent, pakolással, szereléssel. És ami egy másik fontos korai tapasztalat, az a természet, a szél ösztönös ismerete, az együttélés, az alkalmazkodás képessége. Ezek az élethelyzetek meghatározóak a személyiségfejlődés, és így a későbbi szólóvitorlázó pályafutás szempontjából is.

Bár a vitorlázó a hajóban egyedül van a Földkerülőn, de kell mellette egy segítő csapat. A tiéd összeállt? Neveket esetleg tudsz mondani?

Még nem beszélhetek állandó csapatról, folyamatosan alakul és fejlődik. Sokaktól nagyon fontos és értékes segítséget kaptam eddig, de nagyon nehéz olyan embereket találni, akik egyrészről értenek ahhoz, amit vállaltak és másrészről rá is érnek egy ilyen „hosszútávfutásra”, ami mostantól, legjobb esetben a Vendée Globe végéig tart. Ez a két elvárás ritkán jön össze egy személyben.

Szépen alakul a támogatóid listája. Ki szervezi a szponzorokat? Netán profi cég segít neked ebben?

Nem, én magam intézem ezeket az ügyeket is. Az alapgondolat itt is az volt, ami a hajóban: van olyan helyzet, amihez nem értesz, de azt is meg kell oldani. Magam kerestem meg a támogatókat, kellő optimizmussal, bátorsággal. Kopogtattam, kerestem, találtam. Most már kicsit könnyebb, ahogy többet hallani a projektről, a nagyobb szponzorok vonzzák a kisebb támogatókat, jött néhány cég ismeretségi alapon is. Természetesen az én kampányom nagyságrendekkel kisebb, mint az IMOCA mezőny elejében versenyzőké. A hajóm is régebbi, 2007-es, benne van már jó néhány Földkerülés. A legutóbbi versenyen a finn Ari Huusela ment vele. Most a következő hónapok programja a hajó további tökéletesítése lesz, ehhez először Európába fogok vitorlázni vele a Route de Rhum céljától, Guadeloupe-ról. Aztán valószínűleg Spanyolországban teljesen szétszedjük megint. Sajnos a billenthető tőkesúly még mindig nem tökéletes, a legutóbbi versenyen emiatt volt talán a legnagyobb feszültség bennem. Szerencsére kibírta. Most meg fog újulni teljesen. Ebben a fázisban nem is az anyagiak jelentik a legnagyobb akadályt, hanem a szakemberhiány. Most úgy fest a dolog, hogy egy spanyol hajóépítő srác elvállalta a munkát. Szívesen dolgoznék magyar hajóépítőkkel, de teljesen senki nem tudja magát elkötelezni ennek a projektnek. Egy olyan megoldást találtunk, hogy bizonyos részegységeket Magyarországon gyártanak majd, különböző műhelyekben, és a beépítésük történik majd külföldön. A jövő évi versenyprogramom még nem állt össze, ez a felújítás ütemétől függ majd. Az biztos, és ez megnyugtató, hogy számomra a következő kötelező kvalifikációs verseny csak 2023 novemberében lesz, a négykezes Transat Jacques Vabre visszafelé, Európába. Talán 2023 eleje alkalmas lesz arra, hogy a kezdeti csúszást behozzuk.

A hajó neve az eredménylistákon Szabi Ocean Racing. Ez azt jelenti, hogy a névadó szponzor pozíció még kiadó?

Igen, ez még nem dőlt el. De erre még ráérek, többen csak a Vendée Globe rajtja előtt hirdetik meg a névadó támogatót. És hogy miért Szabi? Kénytelen voltam rájönni, hogy az én nevemet, se a vezeték-, se a keresztnevemet, sehol a világon nem tudják rendesen kimondani. Úgyhogy mindenhol, a külföldi, vitorlázással kapcsolatos szakmai életemben is a Szabi nevet használom. Idehaza, a Balatonon is sokan így szólítanak. Te is így ismersz, nem?

Visy László Oszi

Fotó: Kerekes Zsombor

A Szabi Ocean Racing támogatói:

Szerencsejáték Zrt., MVM Csoport, Green Go Budapest, Be Light, 878Co, Solarmarkt, Petrányi Autó, Ursuit, Musto, Gottifredi Maffioli, LakePro Rigging

Először teljesítette Magyar vitorlázó a legnépszerűbb szóló Atlanti - óceán átkelő versenyt Előző

Először teljesítette Magyar vitorlázó a legnépszerűbb szóló Atlanti - óceán átkelő versenyt

Magyar hajónak drukkolhatunk a Rolex Sydney Hobart - on Következő

Magyar hajónak drukkolhatunk a Rolex Sydney Hobart - on