Fotó: Studio Borlenghi

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Március 17-én, magyar idő szerint hajnalban az Emirates Team New Zealand csapata negyedik alkalommal nyerte meg az Amerika-kupát,

A kormányos, a mindössze 30 esztendős Peter Burling (49er osztályban olimpiai arany-, és ezüstérmes) 2017 után immár másodszor nyerte el a világ legrégebbi, talán legirigyeltebb sporttrófeáját. Az olaszok, a Luna Rossa Prada Pirelli legénysége méltó ellenfélnek bizonyult, keményen küzdöttek az utolsó futamig. Végül a küzdelem hetedik napján, 7:3 arányban maradtak alul (hét nyert futam kell a kupa elnyeréséhez). Az első három napon kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, 3:3 volt a meccs állása. De sokan már ekkor is pedzegették: az America’s Cup történetében (és általában is) mindig a gyorsabb hajó nyer… Az Emirates Team New Zealand AC75-ös foilere pedig átlagosan gyorsabb volt az inkább talán élességre hangolt olaszoknál.

A negyedik napon szélhiány, pontosabban az átlagszél tartós hat és fél csomó alatti sebessége miatt nem rendeztek futamot, ez a versenyzés előre meghatározott feltétele. Az ötödik nap kettős új-zélandi győzelmet hozott, az öt-hármas előny lelkileg bizonyára megviselte az olaszokat: nekik négy futamot kellett volna nyerniük a győzelemért, a kiwiknek pedig már csak kettőt...

A sorozat elején rengeteg múlt a rajtokon, amelyen általában a csak Pitbullként emlegetett Luna Rossa kormányos, Jimmy Spithill remekelt. Míg az utolsó napokon a forgolódó szél változatosabbá, izgalmasabbá tette a pályán zajló csatákat is. Sokan talán az America's Cup történetének legizgalmasabb futamaként emlegetik a hatodik nap egyetlen versenyét. Kis időkülönbségek, szoros találkozások, a második szakasz végén egy bravúros, késleltetett halzolás az olaszok részéről, majd a befutó hátszél előtti cirkálószakaszban, ilyen forgolódó szélben, egy végzetesnek bizonyuló hiba: az olaszok vezető pozícióban elmentek balra, új-zélandiak elmehettek egyedül jobbra – és jobbra fordult a szél. Érdemes megnézni ennek a futamnak a rövid összefoglalóját.

6.nap, sokak szerint az America's Cup történetének legizgalmasabb futamának legizgalmasabb részletei: 

A hetedik versenynapon tehát 6:3 volt az állás a kiwik javára. Végül a tizedik futamra tíz csomós, lassan felépülő seabreeze-ben került sor. A járványkorlátozásokat feloldották, újra hatalmas tömegek szurkoltak a hazaiaknak a nézőhajókon és a parton, az AC faluban, az óriás kivetítők előtt. Óriási volt a tét a helyi csapaton, egyetlen futamra a végső győzelemtől.. Végül a verseny simább volt a vártnál, már az első két kapunál is tíz másodperc körüli előnnyel fordult az Emirates Team New Zealand, a célban végül 46 másodperccel nyertek. Gyorsabb volt a helyi hajó, ráadásul a 10 csomó körüli alapszélben frissülések is segítették őket.

7. nap zárófutam, díjkiosztó: 

Ha a helyszínen szeretnénk drukkolni a következő America's Cup döntőn, tehát megint messze kell majd utazni. De azért egyszer talán újra lesz európai helyszín. Az olaszok nem adják fel. Eddig hét AC kampányt indítottak, háromszor voltak kihívók. A Luna Rossa csapat igazgatója, Patrizio Bertelli eddig hatszor indított kampányt, többször, mint a legendás Sir Thomas Lipton. Ezúttal is remek csapattal és remek hajóval álltak rajthoz, kemény ellenfélként maradtak alul.

Szöveg: Visy László Oszi
Képek: Studio Borlenghi