Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Svédországtól az Adriáig egy Hallberg – Rassyval

A tengeri és az Óceáni vitorlázásnak mindig is megvolt a romantikája. Alábbi cikkünkben Szabó Balázs (Balaja) beszámolóját olavashatjátok egy Hallberg – Rassy utjáról Svédországtól az Adriáig.

A hajó utját az alábbi linken tudjátok nyomonkövetni:

http://share.findmespot.com/shared/faces/viewspots.jsp?glId=0fJ4VWFfTQN0On2EyBj12VD2McqdIDVhd

A online hajónaplót az alábbi linken tudjátok elérni ahonnan részleteket már lentebb olvashattok:

 http://balajaazoperencian.blog.hu/

2017.04.02 Vasárnap

2. nap, 194 tmf

Úton az Északi tengeren

Hajnalban 4 és 6 óra között ismét Sanyival voltunk kint. A hőmérséklet 10 fokra javult, de melegünk továbbra sem volt. Belegondolva, hogy 2-300 évvel ezelőtt a kereskedelmi vitorlások és hadihajók egész évben járták a tengereket, és a hajósoknak nem volt ilyen vízálló, meleg öltözetük, nem csoda, hogy napi fél liter rum volt a fejadagjuk…

Elhaladtunk egy tengeri szélpark mellett, ahol négyes sorokban legalább 200 turbina forgott. Ez kb. egy paksi blokknak felel meg, és van még jó pár ilyen a közelben.

Délelőtt, amíg aludtam, döntés született arról, hogy ha már ilyen barátságos az idő, élhető a menet, menjünk inkább tovább Dunkerque-be, és tartogassuk inkább az így megnyert napot az esetleges rosszabb idők kikötőben való kivárására.

Délelőtt egy 20 perc alatt leszállt a köd. A szél maradt 10 csomó körül, úgyhogy tudunk vitorlázni tovább. Valahogy bennem az alföldi köd, mindig csenddel és szélcsenddel párosult, de hát akármilyen sík is ez a vidék, a talaj és a talpunk közt közt mégiscsak 20-30 méter tengervíz van (meg egy jó hajó).

A mai ebédet Zolival ketten követtük el, chilis-babot főztünk rizzsel. Rosszul nem sikerülhetett, mert valaki megkérdezte, hogy nem akarunk-e a továbbiakban is mindig mi főzni…

Az ebéd utáni teszt során (motor előre-hátra-megint előre kapcsolása, zajszint méréssel egybekötve) megnyugtatóan eldőlt a propeller-overdrive-kérdés, a vesztes sportszerűen gratulált a nyertesnek, és mindannyian megittuk a békepálinkát.

Délután olajfúró tornyok és egy gáz kitermelő platform mellett haladtunk el, majd kereszteztünk egy két sávos tengeri hajópályát. A teherhajó forgalomnak 2 x 3 tengeri mérföld széles sáv van kijelölve, egy északi és egy déli irányba haladásra, köztük másfél mérföld széles elválasztó sávval. Ahogy közeledtünk felé, akárhogy is meresztgettük a szemünket, nem láttunk semmit a párában, de a radar és az AIS jeleken láttuk, hogy két teherhajó közeleg balról valahol a ködben, és ha gyengül a szél és nem csinálunk valamit, fél óra múlva elgázoljuk őket. A monitort nézve, tisztára olyan érzésünk volt, mint egy csigának, amikor az erdei út szélén lázasan tekergeti a fejét jobbra meg balra, aztán ürgevágtában nekilódul, hogy átérjen még az ösvényen döngető teknősök előtt…

Gyorsítsunk, indítsunk motort? Ejtsünk vagy élesedjünk? Ha így haladunk tovább ezzel ütközünk 20 perc múlva, ha meg úgy, akkor meg a másik üt el minket fél óra múlva. A lassítás vagy megállás szóba sem jöhetett. Végül bejött, amit kikalkuláltunk: motort indítottunk a vitorlák mellé és kicsit gyorsítottunk, aztán ejtettünk, végül élesedtünk és átértünk előttük biztonságosan, kicsit lihegtünk ugyan.

Tegnap mivel aludtam, elmaradt a 17 órai Gin-Tonic-Time. A mai nap nem követtem el ezt a végzetes hibát, és felszolgáltam mindenkinek egy pohárral. A jégkockát ezúttal nem hiányolta senki, de a lelkes hátba veregetések elmaradtán, el kellett ismerni magamban, hogy egész más hatása van a koktélnak -30 fokban az Északi tengeren, mint a +30 fokban az Adrián… Na, de leszünk mi még délebbre, nem adom fel!