Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Magyar idő szerint csütörtök hajnalban veszik kezdetét Ausztrália egyik legnépszerűbb nyári sporteseménye, a tradicionálisan karácsony másnapján elrajtoló Sydney-Hobart vitorlásverseny, amely egyike a világ legnehezebb regattáinak.

Az elmúlt csaknem hét évtizedben a Sydney-Hobart egy baráti társaság kezdeményezésből nőtte ki magát nemcsak Ausztrália, de a világ egyik legnagyobb érdeklődésére számot tartó sporteseményévé, amely az ausztrálok számára legalább olyan prioritással bír, mint az Austral Open nyílt tenisztorna, vagy az Angliával megvívott krikett mérkőzések, függetlenül ezek tétjétől. Természetesen Ausztrálián kívül is nagy figyelem övezi a 630 tengeri mérföldes megmérettetést, évről-évre egyre növekvő médiafigyelem kíséri a verseny történéseit a világ minden részéről. 

A verseny útvonala a Tasman-tengeren halad végig, Ausztrália dél-keleti partjai mentén, majd a Bass-szoroson áthaladva éri el a Tasman szigetvilágot. A technika mellett komoly szerepet kap természetesen a taktika is, hiszen a táv során akár mérföldönként is változhatnak a szélviszonyok. A rajtot követően a mezőny ausztrál partok közelében halad végig, ahol vízről nézve tengerpartok, kis falvak és nagyvárosok váltakozó látványa teszi változatossá és magával ragadóvá a hajózást. Romantikázásra persze nem nagyon van lehetőség, kiváltképpen a Bass-szorost elérve, ami a táv egyik legrázósabb része. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy éppen szélcsend, vagy erős szélvihar várja itt a hajókat. A szakasz nehézségét fokozza a viszonylag alacsony vízmélység, ami erős szélben könnyedén a végállomást jelentheti a pechesebb egységeknek. Tasmania keleti partjait elérve üdülőhelyek, kisebb halászfalvak képe fogadja a versenyzőket a háttérben magasodó hegyekkel, és erősen sziklás partszakasszal, - némi nehezítéssel - nem ritkán masszív, sűrű ködfelhőbe burkolózva. A Tasman-szigetet megkerülve Tasmania felé fordulva hiba lenne azt hinni, hogy a nehezén túl van az ember, ekkor még 40 mérföldnyi komoly kihívás vár a csapatokra. A környéken folyamatosan váltakozó áramlatok, és szélirányok, vagy éppen a szél teljes hiánya teljesen felboríthatja az addigi erőviszonyokat. Ezt követően már csak „csekély” 11 mérföld választja el a résztvevőket, hogy a Derwent-folyón elérjék Hobart kikötőjét. 

Az útvonalat még 1945-ben eredetileg Peter Luke ausztrál vitorlázó tűzte ki a barátaival alapított klub tagjai számára, mint túraútvonal. Végül a Brit Királyi Haditengerészet egyik kapitányának javaslatára mégis versenyként került meghirdetésre a túra, és ahogyan mondani szokás, a többi ma már történelem. Az első verseny résztvevői közül mára már csak ketten élnek, az alapító Peter Luke 2007-ben, 92 éves korában hunyt el. 

Az első kiírást a Rani nevű hajó nyerte, 6 nap 14 óra, 22 perces vitorlázással. A táv teljesítéséhez szükséges idő ugyan folyamatosan csökkent, majd hosszú időre beállt 2 és 4 nap közé. A nagy áttörést végül 1999-ben a - nem tévedés - dán színekben induló Nokia csapat érte el, 1 nap 19 óra 48 perccel sikerült először a verseny történelmében 2 nap alá szorítani a legjobb időt. Az aktuális rekordot 2012 óta a Wild Oats XI tartja 1 nap 18 óra 23 perccel. Bár az elmúlt 10 évben mindössze négy alkalommal sikerült két nap alatt teljesíteni a versenyt, a leggyorsabbak máris kitűzték az újabb célt; 40 óra alá vinni a leggyorsabb hajó idejét. 

A verseny 68 éves történelme során számos legenda, egyedi rekord született. Mind közül kiemelkedik a  Morna, amely 1946 és 1948 között egymás után három alkalommal nyerte meg a viadalt, majd új tulajdonossal és immáron Kurrewa IV név alatt még négy alkalommal (1954,1956,1957,1960) győzedelmeskedett, és vált ezzel a sorozat legeredményesebb hajójává. Persze könnyen lehet, hogy ezen a címen rövidesen osztozni kényszerül, az elmúlt 8 évben aratott 6 győzelmével a Wild Oats XI (amelynek zsinórban szerzett négy elsősége 2005 és 2008 között önmagában is egyedülálló) is „bejelentkezett” a rekordért, és miután idén is az egyik legnagyobb esélynek számítanak, könnyen lehet, hogy már idén feliratkoznak a Kurrewa IV mellé a történelemkönyvekben. Ha már említettük a Wild Oats XI-et érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt években kétszer is végrehajtották azt a bravúrt, hogy mind az abszolút értékelésen, mind az időkorrekciós értékelésben az élen végeztek. Ez előttük legutóbb csak az első verseny győztesének, a Raninak sikerült 1945-ben

A versenyen való részvételt komoly előfeltételekhez kötik a szervezők, amelynek része egyrészről valamelyik előminősítő versenyen való részvétel, másrészről megfelelő képesítés a csapattagok esetében. Az elővigyázatosság nem alaptalan, miután 1998-ban különösen erős vihar csapott le a mezőnyre, aminek következtében 5 hajó elsüllyedt, és hat ember meghalt, a 115 elrajtolt hajóból mindössze 44 érte el Hobartot.

A szabályzat pontosan meghatározza azt is, hogy 18 év alatt senki nem vehet részt a versenyen, de a felső korhatárt nem szabja meg, így 2008-ban két nyolcvanon túli résztvevői is teljesíthette a regattát. A 86 éves John Walker a verseny történelmének legidősebb kormányosaként állt rajthoz, míg a 81 éves Syd Fischer a Ragamuffin fedélzetén hajózta végig a távot. Walkernek egyébként a 2008-as volt a 25. Sydney-Hobart rajtja (ezt követően visszavonult), de ezzel még csak meg sem közelítheti a részvételi csúcstartó Tony Cablet, aki idén 48. alkalommal sorakozik fel a rajtvonalon. A másik "nagy öreg" Syd Fischer azóta is aktív résztvevője a versenynek, így a Ragamuffin 100 kormányánál idén 45. alkalommal vág neki a versenynek. 

Hogy sikerül-e idén hetedik alkalommal is a Wild Oats XI csapatának győznie, netán áttörve a 40 órás álomhatárt, arra rövidesen választ kapunk.