Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Sokan, sokszor, sokat olvastunk már arról, hogy mi is történt a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi ülésein, valamint arról, hogy a tisztújítások alkalmával kik maradtak az elnökségben. Nagyon keveset tudunk viszont azokról, akik javaslataikkal, döntéseikkel, munkájukkal szeretnék megfelelően képviselni és előbbre vinni a magyar vitorlássportot, a hazai vitorlázást, ideértve a sportág valamennyi területét az utánpótláson, a szabadidősporton, a tömegsporton és a versenysporton át. Sorozatunkban most bemutatjuk az elnökségi tagokat. Megismerhetjük kötődésüket, múltjukat, terveiket és jövőképüket. Ezúttal Náray Vilmos gondolatait, elképzeléseit ismerhetjük meg.

„A Velencei tavon indult a vitorlás pályafutásom, a legendás, Reinhardt Gyuri, „Gyumadár” által irányított VVSI-ben. Az első kihajózásom: kilenc éves lehettem, Haranghy Csaba azaz Tücsi, későbbi olimpikon vitorlázó mellé ültettek be szokni a helyzetet egy helyi gyártású, üvegszálas poliészter, úgynevezett „láda” molyba – utána órákig vakargathatta az ember a hátsóját.” Az élmény annyira rossz azért nem lehetett, a Cadet mannschaftolás után az első Optimist bajnokságon, 1974-ben egy bronzérem jelezte: érdemes folytatni. Cadet, 420, 470… „Ott voltam a jók között, de sose voltam én a legjobb.” Az egyetem némi eltávolodást hozott a sportágtól: Közgáz nemzetközi szak, majd egy ösztöndíjjal Bécs, a diplomáciai akadémia posztgraduális kurzusa. Jöttek az ausztriai munkák, újságíróskodás, majd 1994-től újra itthon, egy osztrák PR cég itthoni vezetőjeként. „Egy barátom, a munka során megismert grafikus, Balogh János beszélt rá a dragonozásra. Meg is vettük a Csendherceget, egy régi fahajót. Kezdett tetszeni ez a hajóosztály, továbbléptünk, külföldről behoztuk a Fjordot, egy Börresen műanyag Dragont. Összesen hat országos bajnoki aranyat nyertünk vele, és mellékesen elindítottuk a tetszhalott osztály hazai fejlődését. Elkezdtünk bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe, 2010-ben és 2018-ban Dragon EB-t rendezhettünk a Balatonon. Nagy öröm és siker volt számomra a szervezés. A Calvados, egy Sudár Classic a családi túrahajó, többnyire négyen, párommal és két lányommal vitorlázunk vele. Két nagyobb fiam már sajnos ritkán tart velünk.” Az MVSZ elnökségi tagság mellett van még egyéb feladat is bőven: a most már saját PR cég működtetése mellett a TVSK elnöki posztja és a 2018-ban megszerzett nemzetközi versenybírói státusszal kapcsolatos munkák is sok energiát elvesznek. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – Vili kifejezetten derűs, nyugodt ember. Még biztos több feladatot is elbírna...

VL: Játsszunk el a gondolattal: megkeres téged, a cégedet, a Live PR-t a Magyar Vitorlás Szövetség képviselője. Szeretné kicsit felpolírozni, aktuálisabbá tenni, esetleg a bevételek szempontjából is virágzóbbá tenni a szervezetét. Mit tanácsolnál neki?
NV: Először is kérném, hogy a stratégiai tervét hadd olvassam el. Melyek a legfontosabb rövid-, közép-, és hosszú távú célok. Legyen célkitűzése a szervezetnek, amelyet mi aztán a saját eszközeinkkel segítünk elérni. Tudtommal – csak néhány hónapja vagyok elnökségi tag – ilyen stratégia mindezidáig nem készült, ez majd a mi feladatunk lesz. Persze elismerem, egy ilyen anyag elkészítése sokkal nehezebb egy társadalmi szervezet esetében, mint mondjuk egy cégnél, ahol egyenes a döntési struktúra. A Szövetségben rengeteg érdeket kell egyeztetni, nagyon fontos megtalálni, hogy melyek azok a pontok, amelyek mindenkinek fontosak, ez lehetne valamiféle brandépítés alapja. Nagyon fontos, hogy az utánpótlás, a versenysport, a nagyhajós versenyzők és a pusztán szabadidős céllal vitorlázók érdekeit egyformán képviseljük.

VL: Már másnak is feltettem azt a kérdést, hogy nem látszik-e ellentmondás a jómódú nagyhajósok és a sokszor anyagi gondokkal küzdő klubok és Szövetség helyzete között?
NV: Nem látom annyira erősnek ezt az ellentmondást. Bár tény, hogy a magyar társadalom az „eredeti” tőkefelhalmozás időszakában van, elsősorban a családi vagyonok gyarapodnak. Ma még kisebb a hajlandóság közösségépítésre, közösségi feladatokra áldozni, bár itt is vannak szép kivételek. Ahogy mondani szokták, az első sikeres generáció felhalmozza a vagyont, a második eltékozolja, a harmadik újrakezd mindent, tudatosan bánik a pénzzel és már áldoz közösségi célokra. Nálunk sok sikeres, a rendszerváltozás idején indult vállalkozásnál most éppen az első és a második generáció közötti őrségváltás zajlik, úgyhogy a kicsit távolabbi jövőre nézve optimista vagyok. Ráadásul ez az ügy korántsem ilyen fekete-fehér. Nem csak a nyolcvan milliós legújabb Bavariát megvásárló vitorlázó a nagyhajós, ha a kikötőkben szétnézünk, vannak ott tizenötösök, Rebellek, régi fa Dragonok, kajütösre átalakított Solingok… És ez utóbbiak ugyanolyan haszonélvezői az új, egyre szebb kikötőknek, amelyek nem épültek volna meg a vagyonosabb hajós réteg igényei nélkül.

VL: Melyek szerinted a Szövetség előtt álló legfontosabb feladatok?
NV: Nagyon fontos továbbra is az utánpótlás és az élsport támogatása. Ennek most látszanak igazán az eredményei, fantasztikus sikerekről olvashatunk, Berecz Zsombi akár dobogós is lehet az olimpián. Végre vannak olyan példaképeink, akik a példájukkal kívülről be tudnak húzni gyerekeket a sportágba. Ennek elképesztően fontos szerepe van, hiszen nagyon kitárult a világ a mai fiatal srácok előtt, és a sport csak az egyik szabadidő-eltöltési lehetőség a számukra.

További fontos feladatunk, hogy megtaláljuk a helyét a vitorlás turizmus erősítésének. Ebben segíthet az új szövetségi kikötő is. A vitorlás turizmus élménye – és erre van több példa – nem csak új gyerekeket, hanem akár új támogatókat is hozhat a vitorlássportnak.

Végül: a nagy klubok – köztük például a TVSK – nagyon erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, ezért a felelősségük is óriási. Döntő fontosságúnak tartom, hogy képviselőik az elnökség ajtaja előtt vegyék le a „klubköpenyüket” – ez persze rám is vonatkozik – és próbálják meg a vitorlázás általános érdekeit képviselni. Ebbe beletartoznak a kisebb egyesületek, osztályszövetségek, Balatonon kívüli területek egyaránt. Nagyon jó kezdeményezéseket látok sokfelé, egy-egy helyi támogató ügyes bevonzása, a rengeteg lelkesedés mind okot szolgáltat az optimizmusra és arra, hogy legyen bátorságunk eltérni a szokványostól.

Szöveg: Visy László Oszi