Siófok 3.3 • 7.3 kn
Arcok az elnökségből 4. rész: Kurucz Sándor
Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.
Arcok az elnökségből 4. rész: Kurucz Sándor
Sokan, sokszor, sokat olvastunk már arról, hogy mi is történt a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi ülésein, valamint arról, hogy a tisztújítások alkalmával kik maradtak az elnökségben. Nagyon keveset tudunk viszont azokról, akik javaslataikkal, döntéseikkel, munkájukkal szeretnék megfelelően képviselni és előbbre vinni a magyar vitorlássportot, a hazai vitorlázást, ideértve a sportág valamennyi területét az utánpótláson, a szabadidősporton, a tömegsporton és a versenysporton át. Sorozatunkban most bemutatjuk az elnökségi tagokat. Megismerhetjük kötődésüket, múltjukat, terveiket és jövőképüket. Ezúttal Kurucz Sándor gondolatait, elképzeléseit ismerhetjük meg.
Mindig is a Balaton mellett élt. Veszprémi lakosként bármikor elérte, megélte a víz közelségét, a Balaton különböző csodáit. Nagyszüleinek Csopakon volt szőlője és amikor ezt eladta a család, mániákusan kezdett egy nyaraló keresésébe Csopakon. 2000-ben meg is találta és azóta májustól-szeptemberig itt lakik családjával. Ahogy ő mondani szokta: a veszprémi házunk kulcsát „eldobjuk” és balatoni életet élünk. Itt vásárlunk, itt nőttek fel a gyermekeim, itt horgásztam, vitorlázom, itt élünk, és virulunk. Naponta találkozunk a Balcsival.” Kurucz Sándor tehát igazi „Balatoni ember”, aki nem hagyományos módon került kapcsolatba a vitorlázással. Ennek ellenére - ahogy ez általában lenni szokott - a hatás nála is elsöprő volt. Megismerte, megszerette és az élete részévé vált. Akárcsak egy nagy ás elsöprő szerelem…
Hogyan kezdődött a vitorlás pályafutásod?
Gyerekként csodálója voltam ennek a sportnak. Kipróbálni sajnos nem volt lehetőségem, bár mindig is vágytam rá, vágytam a víz közelségére. 2004-ben egy Tapsi által gyártott Combi-Camp elektromos motorost vásároltam, ezzel engedett be Lám Dezső a csopaki EGIS kikötőbe. Négy év alatt megfertőződtem. Vitorlázók közt éltem a kikötőben, és láthattam testközelből ezt a csodát. Nem utolsó sorban az EGIS-es vitorlázók utánozhatatlan imádatát a Balaton iránt, a még ma is meglévő igaz egyesületi életet. Szerencsére befogadtak, ma már a csopaki szakosztály vezetőjeként a kikötőt, a szakosztály életét is irányítom. 2008 júliusában aztán Keller Andris hozta a kikötőbe az első nagyhajóm, a Dorsia névre keresztelt NAU 330-ast. Két napra rá elindultunk vele az első Kékszalagomon, ahol még nem én kormányoztam. De a csapatban ott volt a testvérem Tamás, akivel azóta is együtt versenyzünk, valamint Vobeczky Zoli, Lám Dini akik azóta is a barátaim, Zoli a MagnuM-on ma is velem versenyzik. Amikor Andrist kérdeztem, hogy tudnám minél gyorsabban megtanulni a vitorlázást, azt mondta: kilométer Sanyikám, minél több kilométer, és ha lehet versenyeken! Komolyan vettem, azóta minden évadban az egyik legaktívabb versenyző vagyok a csapatommal, elvonási tüneteim vannak, ha ki kell hagyni egy-egy versenyt.
Milyen hajókkal versenyeztél?
Erre könnyű a válasz, 2013-ig a NAU 330-as Dorsiával vitorláztam. Ez a hajó hozta meg a nagyhajós versenyzést az életembe. Teljesen kezdőből, többszörös ranglista győztes csapatot vezettem a végén. 2013-tól a mai napig a Magnummal (NAU370RUN) versenyzem. Ez a hajó hozta el a bajnoki, a Kékszalag, és számos más verseny dobogójának minden szintjét. Azért azt el kell mondanom ahogy a kezdetekben most is Keller Andris a stabilitás a hajón, és az én versenyzői életemben is! Nagyrészt miatta tartok itt. Nem szoktam az életben semmit hipp-hopp feladni, kitartok a dolgok mellett. A hajóim kötődnek hozzám. Még talán egy nagyhajóm les,z amint az intenzív versenyzést feladom, de ez még odébb van!
Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy a vitorlázás hozott egy új családot az életembe. A csapat, az osztály, az egész vitorlás közeg az életem meghatározó része lett. Arra, hogy 40 évesen találtam meg, és alakítottam ki a mai napig 15 év alatt ezt a csodát. Ha egy versenyt is megemlíthetek, még a Dorsiával volt 2007-ben, amikor életünk első négykezes versenyén, Csopakon abszolút elsőként futottunk be. A neves mezőnyben, amikor áthaladtunk a célvonalon és hallottuk a dudát, azt is hallottuk, hogy kérdezik egymástól a befutóhajón: kik ezek?
Milyen volt eddig kívülről a Magyar Vitorlás Szövetségben zajló munka?
Nem volt ismeretlen. 2017-től az MVSZ Nagyhajós Bizottságát vezetem. Elnökként fontosnak tartottam, hogy minden Elnökségi ülésen részt vegyek. Meglepődtem, hogy milyen szerteágazó témákkal foglalkoznak, és láttam a titkárság megfeszített munkáját is. Divat pellengérre állítani a vezetést, de higgyétek el, rengeteg munka van az MVSZ-ben, és csillogó szemmel teszi a dolgát mindenki.
Mi motivált abban, hogy elkezdtél a Nagyhajós területtel foglalkozni?
Ez onnan datálódik, hogy amikor elkezdtem intenzíven versenyezni, illetve amikor a EGIS SE életében minél nagyobb szerepet vállaltam, azzal szembesültem, hogy rengeteg a tennivaló, a hiányosság. Az intenzitás amúgy jellemző rám, ha belekezdek valamibe azt teljes erőből csinálom. Szerencsére a politika nem érintett meg, a közösségi életért viszont remélem, hogy sokat tudok tenni.
Mire számítasz a Nagyhajós Bizottságtól a következő időszakban?
Nagy a lendületünk, és két éve rendelkezünk nagyhajós stratégiával. Remélem most, hogy NB elnökként lehetek az MVSZ elnökségének tagja ezt minden eddiginél hatásosabban tudjuk érvényesíteni. Talán a legfontosabb tervünk, hogy a versenyrendszeren belüli hajósok, vitorlázók mellet kiemelten szeretnénk foglalkozni azzal a - turizmus és szabadidő területén - hajózó réteggel, akik megtöltik szerte a Balatonon a kikötőket. Nem versenyeznek, talán a szövetségnek sem tagjai, de nekünk kiemelten fontosak, értük is sokat kell tenni. Vannak közös érdekeink, együtt erősebbek leszünk. Motorhasználat, kikötői gondok, érdekek, közös programok, közös túrák, de folytathatnám napestig. Szükséges az átjárás kialakítás a versenyrendszerünk felé, ezt csak bizalom megteremtésével lehet, ez pedig tettekkel érhető el. Egységbe szólítanánk a balatoni hajózó közösséget!
A szövetség tagjaival, a versenyrendszeren belüli vitorlázókkal is sok tervünk van.
Csak pár ebből:
- a bajnoki címek rangját emelnénk
- személyes ranglista helyett, hajóegységek ranglistáját szeretnénk látni
- őrizni kell a klasszikus értékeket
- az előnyszámításos rendszereket tovább csiszolnánk
- a vitorlázás technikai sport, ezt a területet tovább kell erősíteni
- a spotágunk fejlesztése szükséges, oktatások, tanfolyamok szervezése
- egyszerűsített adminisztrációs folyamatok a nagyhajósok részére
- nagyhajós ranglista díjátadó ünnepség, hajós bál keretében
- Magyar Klub Bajnokság létrehozása, (nemzetközi példákat követve)
- „Ifjúsági versenyzőkből nagyhajós vitorlázót” program
- közvetlen, kétirányú munkakapcsolat, képviselet kialakítása, működtetése a Nagyhajós Bizottság részéről az osztályok, kategóriák felé.
- kisebb egyesületek, kis tavak erősebb kapcsolódása a nagyhajós élethez
- a fair szellem visszahozatala a versenyeinkre, erkölcsi, etikai kérdések előtérbe helyezése
- sportfinanszírozási kérdések a nagyhajózás területén
- média, marketing helyzete a nagyhajózás területén, önálló nagyhajós kommunikációs platformok kialakítása
- a hátrányos helyzetűek, a fogyatékkal élők közénk hozása. Amit mi kapunk a vitorlázástól örömet, szépséget, meg kell velük is osztanunk.
Mit éreztél, amikor jelöltek elnökségi tagnak? És amikor megválasztottak?
Arra gondoltam, nem lesz-e sok a munka, képes leszek-e erre a megtisztelő, de felelősséggel járó feladat elvégzésére. Ha őszinte akarok lenni, egy „klasszikus” megmondó mondatai is eszembe jutottak: „Figyelj! Csinálhatsz Te bármit, ne számíts köszönetre! Számíts arra, hogy hiába gondolod úgy, hogy jót tettél, mindig lesznek, akik támadnak majd…” Aztán úgy döntöttem nem az a fontos mit mondanak a mindig csak kívülről mutogatók. A fontos az, hogy vagyunk jó páran, akik ezt a csodás sportot szeretnék minél jobban megélni, békében, barátságban. Úgy éreztem, Ő értük kell beleállni a munkába, és csak velük együtt tudom szebbé tenni, a játszóterünket (Sopi után szabadon)!
Munka, vagy küldetés ez számodra?
Nyilván küldetés. Nem ebből élek, rendezett a hátterem. Negyven évesen rájöttem, hogy egy életem van, ekkor elkezdtem vitorlázni. Azóta annyi mindent kaptam ettől a sporttól, hogy van tartozásom Vele szemben.
Milyen lesz szerinted a következő időszak az MVSZ életében?
Szerintem Elnök úr terveit, az elnökség tagjainak eddigi megnyilvánulását ismerve egységesítő, együtt gondolkozó, alulról építkező, és ami ehhez kell konszenzusos! Szerintem eredményes, nyugalmat, fejlődést biztosító évek várnak ránk.
Milyen célokat lehet megfogalmazni saját magad, a nagyhajósok és az MVSZ szempontjából?
Magamnak azt a célt tűzöm ki, hogy legyen erőm, lehetőségem minél szélesebb körre támaszkodni a feladataim elvégzése során, legyen az versenyző, túrázó, szabadidőt eltöltő társam. Sok vitorlázó érdekképviseletként tekint a Nagyhajós Bizottságra, pedig ez az MVSZ elnökségének tanácsadó testülete! Elnökségi tagként immár önállóan is megtehetem ezt, így ez a legfontosabb célkitűzésem! A nagyhajós társadalom véleményére támaszkodva szeretnék dolgozni. Ezért azt üzenem: keressetek bátran, de azt is kérem tegyetek is a vitorlázásért velem, velünk együtt!
