Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Arcok az elnökségből 1 rész: Sükösd Balázs

Sokan, sokszor, sokat olvastunk már arról, hogy mi is történt a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi ülésein, valamint arról, hogy a tisztújítások alkalmával kik maradtak az elnökségben. Nagyon keveset tudunk viszont azokról a sporttársainkról, akik javaslataikkal, döntéseikkel, munkájukkal szeretnék megfelelően képviselni és előbbre vinni a magyar vitorlássportot, a hazai vitorlázást, ideértve a sportág valamennyi területét az utánpótláson, a szabadidősporton, a tömegsporton és a versenysporton át. Sorozatunkban most bemutatjuk az elnökségi tagokat. Megismerhetjük kötődésüket, múltjukat, gondolataikat, terveiket és jövőképüket. Elsőként Sükösd Balázsra esett a választásunk, aki nagyon rég óta tagja az elnökségnek, de természetesen továbbra is nagy kedvvel és tervekkel vágott bele az újabb ciklusnak.

1979 óta vitorlázik a Spariban. Emlékszem a tejfelszőke kissrácra Optimistben, Kadettben, később 420-ban. Aztán ahogy nőtt, nőttek a hajók is. 1996-97-ben Földkerülés és 1. hely a Hongkong Challenge versenyen, a MOL Hungária 1100 fedélzetén. Asso, majd Elliott 770, utóbbiban magyar bajnoki cím. 2004-ben Kékszalag abszolút 3. hely egy 18 lábas szkiff fedélzetén, ami nem egy hétköznapi mutatvány. 2005 óta a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségének tagja – mindössze egy év kihagyással. 2007-ben és 2008-ban is összejön még egy-egy bajnoki cím, legénységként, 8m OD és Melges 24 osztályban. Az utóbbi években – ahogy nőtt a család – a balatoni és tengeri túravitorlázásé lett a főszerep. Balázs – vagy ahogy sokan hívják, Süki – vitorlás pályafutásából egyvalami biztosan kiderül: van személyes tapasztalata az utánpótlás versenyzéstől a nagyhajózáson át egészen a túravitorlázásig. 2005-2007 között az Olimpiai és Élsport Bizottság vezetőjeként is  hasznosította mindezeket. Ötödik elnökségi ciklusa elején beszélgettünk változásról és állandóságról, az ifi vitorlázók lemorzsolódásának okairól, Olimpiáról – és persze pénzről, ami a szél mellett talán a vitorlázás legfontosabb feltétele.

VL: Az alakuló ülésen éreztél-e valamilyen módszerbeli vagy stílusváltást, átrendezett hangsúlyokat az előző Elnökségek munkájához képest?
SB: Nem éreztem ilyen karakteres irányváltási szándékot, de nem is igazán van szükség rá.  Az új elnök, Gerendy Zoli egy roppant pragmatikus ember, a lehetőségek mentén tervezi a jövőt. Egyetlen új, talán sokaknak meglepő célt fogalmazott meg: jelentősen, akár duplájára szeretné növelni a Szövetség bevételeit, költségvetését. Állami forrásokról és üzleti jellegű bevételekről is szó van. A vitorlássport az eredményeihez, olimpiai jelenlétéhez, esélyeihez képest viszonylag kis szeletet hasít ki jelenleg a nagy állami sporttámogatási büdzséből, itt eredményesen lehet majd lobbizni. Az üzleti  jellegű bevételek pedig sok ötlettel, kreativitással növelhetők, kihasználva, hogy a vitorlázás olyan sportág, amelynek segítségével egy igen jelentős vásárlóerővel és befolyással rendelkező réteget lehet elérni. 

VL: Vannak-e az új Elnökségben személyre leosztott feladatok? Ha igen, mi lesz a tiéd?
SB: Még nincsenek ilyenek. Egyelőre az új bizottsági struktúra kialakítása folyik. Az a szokásos rend, hogy az új Elnökség kéri fel a bizottsági elnököket, itt lesznek személyi változások. Új bizottság nem alakul majd, egyetlen változásra lehet számítani: az eddig különálló – de nem igazán aktív – Edzőbizottság beolvad a Versenysport bizottságba, annak keretén belül működik tovább. Az én személyes céljaim között nagyon elöl szerepel az utánpótlás segítése. Évek óta szomorúan látom a kamaszkori lemorzsolódást. Azok a gyerekek, akikért rengeteg áldozatot hozott a klubjuk és a szüleik, jó hazai és nemzetközi eredményeket értek el, úgy 15-16 éves koruk táján eltűnnek a sportágból. Ez óriási veszteség. Az a tapasztalatom, hogy ha van olyan edző személyiség, aki vonzó, értékalapú közösséget tud építeni ezekből a fiatalokból, akkor együtt maradnak. A saját klubomból mondanék két példát. Bagyó Áron fantasztikus laseres ificsapatot épített maga köré Földváron. A 29er osztály pedig nálunk sajnos gyakorlatilag megszűnt, amikor az ugyancsak kiváló sportember és csapatépítő Goszleth Marcell kiszállt az edzősködésből. A Kereked viszont újabban kibérelte a 29er dobogót, Takácsy Levinek köszönhetően. Az edzőképzés és az edzők kiválasztása tehát nem csak vitorlás-szakmai kérdés. Olyan sportembereket, az élet minden területén példamutató és a rájuk bízott fiatalok nyelvén értő, korban közelálló, karizmatikus figurákat kell megnyernünk, akik vállalják ezt a nem könnyű munkát. 

VL: Az új Elnökség az Olimpia kapcsán fura helyzetbe került. Négy év helyett egy éve van a felkészülésre…
SB: Szerencsére azért ez nem így van. A kvalifikációt szerzett versenyzőink már egyszer felkészültek, itt az újra formábahozással, formaidőzítéssel kell foglalkozniuk a szakembereknek. Erre az anyagi források rendelkezésre állnak. A sparis Gyapjas testvérek 470-es hajóosztályban még megszerezhetik a részvételi jogot, itt még sok a bizonytalanság, nem dőlt el, hol lehet még kvalifikációt szerezni. Mindenesetre kértük őket, és az edzőjüket, Majthényi Szabolcsot, hogy dolgozzanak ki alternatív terveket az edzőtáborokra, a versenyekre. Hétről hétre változnak a dolgok a járványhelyzet miatt.

VL: Ha már szó esett a klubunkról… Mindenkinek vannak az Elnökségben kötődései. Mennyire lehet, mennyire szabad saját klubjának érdekeit képviselnie egy-egy elnökségi tagnak?
SB: Mindannyian elég széles körűen rálátunk a sportágunkra. Magát tenné hiteltelenné az, aki – például az élsport kapcsán – abszurd javaslatokkal jönne elő. De a Szövetség – a nevében is benne van – a kluboké. A klubok érdekei, javaslatai mentén kell, hogy működjön. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagy klubok Elnökségben helyet foglaló képviselői a kisebbek érdekeit is megismerjék, képviseljék. Persze bizonyos mértékű lobbizás elfogadható, ilyen volt például a közelmúlt eszközbeszerzései kapcsán, összecsaptak az érvek és ellenérvek, a végén úgy érzem, mindenki jól járt. 

VL: Sokan hiányolják, keveslik a Szövetség szolgáltató, érdekvédelmi tevékenységét. Azt, hogy az egész magyar vitorlázás érdekeit képviselje például a hajók műszaki vizsgáztatása, a hajóvezetői képzés és engedélyek vagy éppen a motorhasználat területén. Lesz-e ebben változás?
SB: Egy országos sportszövetségnek nem feladata az összes vitorlázó képviselete. A versenyrendszerben résztvevő kis-, és nagyhajósok érdekében eddig is eljártunk, sokszor informálisan. Elsősorban az elnök és a főtitkár feladata ez. Legutóbb – még az előző ciklusban – az elektromos meghajtású, de gyors járású vízijárművekkel kapcsolatban kerestek meg minket, ilyenek például az elektromos jetskik. Új szabályozás készül, ezzel kapcsolatban – több más szervezettel egybehangzóan – nem javasoltuk ezek szabad használatát a Balatonon.

VL: Mit látsz most az Elnökség előtt álló, legnehezebben megoldható feladatnak?
SB: Sok ilyen van, nehéz a választás. Az egyik legfontosabb a füredi építkezés, a „legújabb” Szövetség székháza és kikötője. Itt a mi kockázatainkat kell minimálisan tartani, amellett, hogy a beruházás igényeink szerint megvalósuljon. A másik – látszólag jelentőségében ettől elmaradó – ügy a nagyhajós hajóosztálypolitika. Rengeteg érdek csap itt össze. A logika és a sportérdek azt diktálná, versenyezzenek idehaza kevesebb hajóosztályban, nagyobb induló létszám mellett. Ha viszont a jelenlegi hajóosztályok számát csökkentenénk, azaz kikerülnének a versenyrendszerből mint osztályhajók, az egyrészt leértékelné ezeket a vitorlásokat, másrészt a Szövetség részére se lenne előnyös, ha ők nem jelennének meg az általunk rendezett versenyeken. És akkor még nem beszéltünk az előnyszámok anomáliáiról, a klasszikus hajók igényeiről, amelyek, mint a Balaton valódi ékszerei, szeretnének nagyobb teret, nagyobb megbecsülést… Én azt látom, hogy az új Elnökség – rengeteg érdekegyeztetéssel, diplomáciával és gyakorlati megközelítéssel - képes lesz az ezekhez hasonló érzékeny kérdéseket megoldani.

Szöveg és kép: Visy László Oszi