Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Egy modellvizsgálat szerint a század utolsó harmadában lefolyástalan tóvá válhat a Balaton.

Varga György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság referense a Víz Világnapja alkalmából rendezett siófoki konferencián állt elő a fenyegető lehetőséggel.

A Balaton régió vízgazdálkodásáról és vízminőség-védeleméről szóló konferencia nyitóelőadásán a szakember kifejtette, bár egy modellezésen alapuló vizsgálat számos bizonytalanságot tartalmaz, de figyelemre méltó, hogy hasonló eredményt hozott egy másik, korábban elvégzett modellkísérlet is.

Az előadáson elhangzott, hogy 2000-2015 között hét olyan év is akadt, amelyben negatív volt a Balaton vízgyűjtőjének vízmérlege, amire a korábbi évtizedekben nem volt példa. Bár az elmúlt években éves szinten nem változott a vízgyűjtőre hulló csapadék mennyisége, viszont az eloszlása jelentősen módosult: télen jóval több, nyáron kevesebb csapadék hullik, mint a korábbi évtizedekben.
    
A Balaton most is éppen csurig van, hiába van hetek óta nyitva a Sió-zsilip, a vízszint nem nagyon csökken. Egyébként most már hivatalos, hogy a felső szabályozási szintet 110-ről 120 centire emelték, a cél, hogy minél több vizet tartsanak a tóban.

A konferencián kiderült, hogy a Sió-zsilip fejlesztésére készült három elképzelés közül a vízügy azt támogatja, amely a régi zsilipek helyén, illetve mellett valósulna meg. Ez a legracionálisabb, mert azt is figyelembe kell venni, hogy a beruházásra rendelkezésre álló források lekötésére rövid idő áll rendelkezésre, más megoldások pedig időigényesek lennének. A tervezési munkákra hamarosan kiírják a pályázatot, és a támogatási szerződést is aláírják a közeljövőben, így jövőre megkezdődhet a kivitelezés.
    
A szélsőségessé vált időjárásban különösen fontossá vált, hogy a Sió-zsilip vízeresztő kapacitása megnőjön, és a jelenlegi vízmennyiség dupláját, vagy akár ennél többet is le lehessen engedni a Sión.
    
Horváth Gyula, a siófoki önkormányzat tanácsosa megjegyezte, a tárgyalások még nem zárultak le, és turisztikai, valamint városfejlesztési okokból Siófok azt szeretné, ha a jelenlegitől több száz méterrel arrébb, és egyben épülne újjá a hajózási és a vízeresztő zsilip.
    
Pomogyi Piroska, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hidrobiológusa előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a Balaton vízminősége sokat javult az elmúlt években, sőt tartósan javuló tendenciát mutat, növekszik a belterületekről a tóba kerülő szennyeződés, főként a csapadék miatt. A Balaton vízgyűjtőjén emelkedett a halastavak száma, amelyek a mezőgazdasági területekkel, főleg a szőlőültetvényekkel együtt kockázatot jelenthetnek a vízminőségre.
    
Nád Béla, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője arról beszélt, hogy a Balaton részben felszín alatti vizekből táplálkozik, amelyek zöme karsztvíz. A 90-es évekig a bányászati tevékenységek miatt olyan mértékben csökkent a Dunántúli-középhegység karsztvizeinek hozama, hogy drasztikus korlátozásokat kellett bevezetni. Ez 10-15 év alatt eredményre vezetett, és most már komoly problémákat okozhat a térségben, hogy további karsztvíz-emelkedésre kell számítani.