Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Személyes beszámolók a 2009. évi Pünkösdi Regattáról.

Hihetetlen nagy mezőny, közel 300 hajó jelent meg, a rossz időjárási előrejelzések ellenére… A szombati balatonföldvári a rajtra gyenge ÉNY-i szélben kerül sor, szokás szerint a hajók zöme leteszi a voksot valamelyik parti oldal mellett és a rajtvonali pozíciójukat is ennek megfelelően választják ki.

Az egyperces jelzéssel egy időben a Sarah With Love-t elindítjuk jobb csapáson a zsűri hajótól a rajtvonalon, igyekezünk sebességet nyerni, majd a rajtlövést követően is csak a hajó futtatására figyelünk, középvízen haladva a mezőny első felével.

Folyamatosan élénkül a szél, iránya nyugatiasodik, kellemes frissülésekkel együtt haladunk az északi part felé kihúzódott vitorlásokkal, de továbbra sem távolodunk el lényegesen a „tengelytől”.

Sebességünk nagyon jó, egyáltalán nem préselünk, sőt minden széllökésre ráengedünk a vitorlákra, amúgy is már a reff-határon megyünk a 14-16 csomós szélben. A szigligeti öbölben tovább fordul a szél NY-i irányba, ezért így középről a déli part tűnik jobb megoldásnak, egészen a marásig húzzuk – kis igazításokkal - a fő takkokat.

Györök után jelentősen gyengül a szél és a Keszthelyi öbölben pontosan a befutó irányából fúj, vagyis forog össze-vissza.

Igazi kis csata alakul ki mögöttünk haladó Dolce Vita és közöttünk, ami egészen a befutóig tart és végül csak néhány perccel előttük érünk YS II osztályban első helyen a célba.

Vasárnap ismét gyenge szélben rajtolunk, hamar előkerülnek a spinakkerek, legtöbben az északi oldalt választják (ez gyakran bejön Keszthelyen), mi felül rajtolva inkább dél felé vesszük az irányt és ez bizonyul jobbnak.

Az öböl bejáratában újra találkoznak a hajók, mindenki igyekszik elkapni egy-egy szélcsíkot, mi is többször hauzolunk emiatt az SWL-el, de a szigligeti bójánál alig van előnyünk versenytársainkkal szemben. Később hátranézve látom, ahogy a Titkos szélben áll a spinakkerrel, este megtudom Szabolcsi Józsitól, hogy a spi rátekeredett egy pöffnél az árboccsúcsra! (125nm)

A szél az előző napi 14-18 csomóra erősödik a bójavétel után, a mezőny a déli part felé veszi az irányt. Folyamatosan fordulgatunk a szélfordulók hatására, majd Györök magasságában kihúzunk egészen az északi parthoz, a nagyon pöffös szélben a travellert folyamatosan kézben tartjuk, de a 18 csomó feletti pöffök így is néhányszor megfektetik a hajót. Jól jön ki a lépés, mert a ritmust elkapva minden fordulóval előnyhöz jutunk, sőt a Zala-torkolati befutóra már a 33-as osztály hajóval együtt érkezünk, ismét YS II első helyén!

Kaptunk este kupát is Keszthely Város Nagydíjáért.

Hétfőre már a „szokásos” hazafelé hangulat – ahogy tavaly is – teljes szélcsendben, előkerülnek a „privát szelek” újra. A déli oldal jobbnak tűnik, egy kisebb csoporttal el is húzunk a mezőnytől, látótávolságon belül a liberákkal, mert az északi oldal nem jön be nekik.

Lekerülnek a spinakkerek és gyenge K-i szélben folytatjuk a déli „taktikát”, igyekszik mindenki a Fonyódi domb alá beérni, reménykedve a part melletti frissülésben, ez majdnem tökéletesnek bizonyul, a Fonyódi befutó előtt északi frissülés miatt vesztünk néhány abszolút pozíciót, versenytárainkat a nagy „szétszóródásban” nem igazán látjuk.

Sajnos sokan feladták a futamot már a keszthelyi öböl után, mert reménytelennek érezték a szélviszonyokat, így több hajó is motorozott előttünk a befutó körül. A harmadik futamban 4. helyet szereztük meg. A három futam alapján nyertünk a Pengő és a Dolce Vita előtt.

Jó szélben, jó hangulatban és jó (legjobb) eredménnyel zárta a Sarah With Love a 2009-es Pünkösdi Regattát!

Temesfői Zénó

A Pápára átkeresztelt Pápú pünkösdi története

A Pápú nevű Saturn 25-ös első igazi bevetése az idei Pünkösdi Regatta volt. A verseny hagyományosan bizonytalan szelekről, nagy viharokról és szélcsendekről szól, de idén kegyesek voltak az égiek és három csodálatos vitorlásnapot tudhatunk magunk mögött. A regattára közel 300 hajó nevezett és állt rajthoz Földváron. A nevezés körüli apró keveredés eredményeképpen a Pápú nevű hajónkat Pápára keresztelték és ezen a néven szerepeltünk mind a három napon.

Mi sajnos későn értünk Fonyódra, így csak egy hajnali 5 órás indulás eredményeképpen tudtunk időben nekivágni a távnak. Az első 1 óra forgolódó szelet és Pempő –úgy látszik- örök érvényűvé nemesült igazságát hozta, miszerint 2000-ig déli part, azután még 2000 évig. Mi északon mentünk, ami csodálatos látványt nyújt, de nem jött be mint térfélválasztás. Mint később megtudtuk, az élhajók még a szigligeti öblöt is egy tackkal vették, nekünk ez már elég komoly kreuzolást hozott, mintegy 200-ad magunkkal. Ennek ellenére az első nap csodálatos volt, elég kellemes, bár sokszor pöffös széllel.

Az esti móló parti a szokásos jó hangulatban telt, bár érződött, hogy sokan a másnapi díjkiosztóval egybekötött fő attrakcióra tartogatják az erejüket. Így voltunk ezzel mi is, a Ládagyári kikötőben találtunk helyet magunknak, ahol még tényleg a hagyományos vendégszeretet és körülmények várják a betérőket.

Vasárnap reggel fegyelmezett rajtot követően igen kellemes szélben hátszeleztünk Györökig, ahol egy kicsit megváltozott szélviszonyok fogadták a mezőnyt. Aki bemerészkedett a szigligeti öböl belsejébe, az bizony parkolt egy kicsit, mert a frissülés délnyugatról jött, így szorosra fújta a mezőnyt a bójavételnél. Nekünk szerencsénk volt, találtunk egy kis helyet és egy gyors perdüléssel vettük a pályajelet. Visszafelé igen jó szél fújt, csak azt sajnáltuk, hogy pályarövidítés miatt az utolsó bója utáni rohanás már nem számított bele az eredménybe. Mindegy, komoly meglepetésünkre így is abszolváltuk a YSIII/2 első helyét, ami nagy öröm számunkra és a szerencse valamint a szél forgandó voltáról tanultakat igazolja.

Hétfőn gyenge szélben rajtoltunk, ami ezt a szokását meg is tartotta egészen Fonyódig, ahol a befutást követően Murphy igazságai is újabb bizonyítást nyertek egy komoly szélfrissülés képében. Szerencsére nekünk a honi kikötőig tartó út csak 300 m volt, mert a célhajó a Port Lacaj előtt 250 méterrel a maráson kívül várta a kissé tikkadt versenyzőket.

A befutást követően már a kikötőben várt a jó hír: szentatyám maguk nyerték a …

Összefoglalva elmondható, újabb jó versenyt futottunk, némi eredménnyel és sok szép emlékkel. A Pápú pedig bizonyította, hogy nem feltétlenül lassú egy kényelmes és biztonságos svertes hajó.

Székely Róbert