Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A földvári Be light! csapata: Ujhelyi-Gáspár Miklós, Németh Botond és Szépfy Zsombor, és a füredi együttes: Oroszlán Péter, Bárdos Mihály és Vincze Gábor.

Két magyar egység versenyzett a Garda tavon, a Mark Foy Trophy helyezéseiért és a kontinensbajnoki érmekért a június 30-án véget ért regattán.

A földvári Be light! csapata: Ujhelyi-Gáspár Miklós, Németh Botond és Szépfy Zsombor, és a füredi együttes: Oroszlán Péter, Bárdos Mihály és Vincze Gábor.

14 futam alapján hirdettek végeredményt, tizenhat hajós volt az európai és ausztrál csapatokból álló mezőny. A Be light! abszolútban hetedik lett, mind a négy ausztrál hajó eléjük került valamint a német és a dán együttes. Az Európa-bajnok a német Black Knight lett, kormányosa Heinrich bajor királyi herceg, az ezüstérmet a dán JB Design nyerte, Jesper Brondummal a kormánynál.

Oroszlán Péterék, a füredi csapat tizenötödik lett. Valószínűleg technikai problémák is nehezíthették a dolgukat, mert jó néhány futamon nem tudtak rajthoz állni. Nem titok, ők még az út elején állnak, tanulni jöttek ki erre a versenyre.

A 18 lábas szkiffről köztudott, hogy ausztrál hajótípus, már a 19. század végén is vitorláztak vele. Picit másképp nézett ki természetesen, mint a mai karbon hajók, de a jellegzetességei már akkor is megvoltak: hatalmas genakker, látványosan túlvitorlázott, sebességre optimalizált szkiff hajótest.

A 2009 óta megrendezett Mark Foy Trophy a hajóosztály atyjának állít emléket, Mark Foy volt az, aki 1892-ben először vitorlázott 18 lábas szkiffel, és ügyes üzletemberként elsőként szervezett látványos, közönségcsalogató regattát a sydney-i öbölben, már akkor (!) szponzorlogókkal a vitorlákon. Sőt, ő volt az első ausztrál, aki nemzetközi vitorlásversenyen vett részt: 1898-ban Irex nevű 22 lábas hajóját vitte magával Angliába. Az ausztrál hajóosztály szövetség minden évben máshol rendezi meg a Mark Foy Trophyt, segítve ezzel is a hajótípus népszerűsítését. A világbajnokság, a J.J. Giltinan Trophy viszont marad minden évben ugyanazon a helyszínen, a hajóosztály szülőhelyén, Sydney-ben…

A Garda tó ideális helyszín volt idén is: a menetrendszerűen érkező erős Ora élvezetes, technikás futamokat tett lehetővé. Négy ausztrál (szlengben: ozzi...) hajó dominálta a mezőnyt, ők az otthoni legjobbak: itt volt a tavalyi ausztrál bajnok és a Mark Foy Trophy címvédője is.

Beszámolók első kézből, Ujhelyi-Gáspár Miklóstól:

Elérkezett az Európai skiffes szezon fénypontja, az Európa-bajnokság, ami idén egyben Mark Foy Trophy is. Helyszín a Garda tó, a Circolo Vela Arco rendezésében.

Sokat készültünk, múlt hétvégén már itt voltunk edzeni, felkészíteni a technikát.

Hétfői, első napon három futam került megrendezésre, 6-6-3 helyeket futottunk. Fújt a déli, de nem volt brutál, inkább trükkös, főleg a pálya elhelyezése miatt. Elégedettek vagyunk első napnak jó volt ez, baromi erős a mezőny, 16 induló, köztük 4 ozzi.

Második nap.

Az összes előrejelzés délutánra zivatarokat jósolt, a nagy kérdés, hogy előtte mekkora szél lesz. Lassan jött be déli, így gyanús volt hogy nem fog fújni. A mezőny fele átszerelt nagy riggre, persze mi is. Majd mikor vízre kellett volna menni, befújt rendesen. Szerencsénkre fél órás halasztást kaptunk, így rohamtempóban visszaszereltünk a kettes riggre. Kiérve a pályára, ami átkerült a jobb oldalra, a fal alá, bő 20 csomó várt minket. Két futamot mentünk, 6-5 helyekkel. Nagyon harcos volt. Az elsőben felértünk második helyen az első bójához, egy rossz spihúzás és már hatodikak voltunk. Második futam végére megérkezett a zivatar, el is nyomta a szelet az utolsó hátszélre.

Jó nap volt, GPS szerint 24 csomó volt a topspeed.

Harmadik nap a szkiffes paradicsomban.

Felhős volt, de szerencsénkre ez a szelet nem zavarta. Fújt megint rendesen. Pálya ismét a nyugati oldalon a szikla mellett, kezdjük kiismerni ezt is. 4-8-5 mentünk. Az első futamban vezettünk majdnem egy kört, amitől annyira zavarba jöttünk hogy kb. elfelejtettünk mindent, több sem kellett az ozziknak, felzabáltak pillanatok alatt. Második futam rajt előtt egy gordiuszi csomó került lehetetlen helyre, ez megnehezítette az életünket, harmadikban minden ok volt, ott voltunk a helyünkön az ozzik sarkában, néha néha egyet megcsípve.

Összességében egyre több a kék-zöld foltunk, minden nap estig szereljük a gépet, de baromira élvezzük!

Negyedik nap ez Eb-n.

Felhős az idő, előrejelzés 25-30 csomót mondott. Pálya megint a jobb oldalon a fal alatt. Szerencsénkre nem fújt be annyira, három futamot mentünk 16-18 csomós szélben. 8-6-5 helyezéseket futottunk.

Az elsőben Boti trapézmellénye rendetlenkedett, nem tudtunk rendesen menni, másik két futam jó volt, utolsóban megint ütközünk (szél alatti hajóként) egy ozzi hajóval. Szerencsénkre mi nem sérültünk, de óvás lesz belőle.

Abszolút 5., európai 2. helyen állunk, Dánok nagyot mentek, utolsó napon figyelnünk kell rájuk.

Az óvást végül megnyerte a magyar együttes. Az utolsó, ötödik napon – ezt már nem a beszámolóból, hanem telefonbeszélgetésünkből tudom – kifejezetten erős szél fújt, technikai problémákkal, egyebek közt focksott szakadással szembesült a Be light! legénysége, az utolsó előtti futamban nem tudtak befutni, az utolsóban meg már nem tudtak elindulni. Ezzel az ezüstérmes pozíciót átvették a dánok, a mieinké lett a bronz. Ami ugye szintén szépen csillog...

Külön köszönjük a Be light! csapatának a részletes beszámolókat!

Eredmények

Kép: Archív, Christophe Favreau

Visy László Oszi