Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A közel két hónap múlva kezdődő tokiói olimpia fényében kulcsfontosságú volt Portóban találkozni a most 52 hajót számláló mezőnnyel, hogy júliusra együtt újra felvegyék a tempót.

A másfél évvel ezelőtti, melbourne-i Finn Gold Cup óta Bence múlt héten bíráskodott először kiemelt nemzetközi versenyen, ezzel zsinórban a hetedik alkalommal segíthette a nehézsúlyú osztály világbajnokságának sportszerű lebonyolítását. A közel két hónap múlva kezdődő tokiói olimpia fényében kulcsfontosságú volt Portóban találkozni a most 52 hajót számláló mezőnnyel, hogy júliusra együtt újra felvegyék a tempót.

“Maga a verseny két szempontból volt igazi mérföldkő: egyrészt a vitorlássport utolsó kvalifikációs eseménye Tokióra, másrészt pedig nagy valószínűséggel a Finn osztály utolsó olyan világbajnoksága, amelyet olimpiai osztályként fut. A fennmaradó egyetlen európai kvótára 15 nemzet (ebből 6-7 igazás esélyes), az egy afrikai kvótára 2 ország pályázott, különösen a verseny végéhez közeledve éles csatákra készültünk. Nem volt kérdés, hogy a próbafutamra mindhárom motorossal vízre szálljunk, hogy szokjuk a körülményeket, a mezőnyt, kicsit visszarázódjunk a bíráskodásba.

A helyszín a Douro folyó óceáni torkolatához közel eső kikötővolt, a pályát a nyílt vízen tűzték ki. Emiatt minden nap ki- és be kellett hajózni a kikötő bejáratán, amely az általában 3-4 méteres óceáni swellek és az időnként jelentős szembeáramlás miatt komoly veszélyt jelentett. A mezőny több alkalommal a kikötői hatóságok engedélyére utalva mozgott: volt olyan nap, amikor a kockázatos visszatérés miatt nem mehettünk vízre, és olyan is, hogy adott időpontra partot kellett érnünk. Nemcsak a hajóknak, de nekünk, a motorosokkal is óvatosan kellett haladnunk, az interferáló hullámok között könnyen lehet borulni. Gyakran erősen változékony körülmények fogadtak bennünket. Erős esőfelhők csavargatták a szelet, a magas és hosszú swelleken többször oldalirányú szélben és hullámzáson kellett helyt állnia a mezőnynek – és nekünk is, ha a tengeribetegségre gondolunk. Érdemes megemlékezni arról, hogy az egyik kihajózásunkkor egy 40-50 csomós tornádó lepett meg minket, szerencsére ezt is biztonsággal kezeltük.

A járványügyi megelőző intézkedések tekintetében a szervezők precíz és követekezetes protokollt dolgoztak ki. A parti helyszíneken előírt maszkhasználat, a rendszeres kézfertőtlenítés, a lehetőségekhez képesti távolságtartás (online hirdetőtábla alkalmazása, videokonferenciás csapatvezetői értekezletek), a tágas, jól szellőztethető óvási szobák mind hozzájárultak ahhoz, hogy mindenki biztonságban érezze magát. Az utolsó versenynapon azonban bekövetkezett minden szervező rémálma: az online hirdetőtábla szerverhiba miatt elérhetetlenné vált. Tanulságos volt valós helyzetben megtapasztalni a technikai kiszolgáltatottságot, és azt, hogy mennyire kritikus egy ilyen szolgáltatás megbízható üzemeltetése (redundancia, biztonsági mentés, stb). Ezek hiányában gyorsan újra kellett generálni minden tartalmat a verseny elejétől, a kimaradás nem okozott jelentős fennakadást. Hazaút előtt mindenki szükség szerint kérhetett COVID-tesztet, a mintát a kikötő területén felállított tesztállomáson vették le – ez nagyon kényelmes szolgáltatásnak bizonyult.” – mondta Bence.

A portugáliai versenyről és a városról további érdekes részleteket olvashattok ITT.