Siófok 12.2 • 10.4 kn
Vendée Globe: Alex Thomson befejezte
Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.
Vendée Globe: Alex Thomson befejezte
A november 8-án elrajtolt szóló nonstop földkerülő vitorlásverseny első három hetének legdrámaibb híre most hétvégén futott körbe a szaksajtóban: az idei verseny egyik legnagyobb esélyesének kikiáltott brit Alex Thomson hajója, a vadonatúj Hugo Boss jobboldali kormánya – valószínűleg valamilyen vízalatti tárggyal való ütközés következtében – eltört, a vitorlázó Fokváros felé hajózik, csökkentett vitorlázattal, mindössze hét csomós átlagsebességgel, egyetlen kormányát használva csupán. Thomson számára az előző hét mindezek nélkül is lidércnyomás volt, öt napon át javította, próbálta megerősíteni a hajótesten belül, a J2, J3 orrvitorlák bekötési pontjai alatti merevítéseket, amelyek valószínűleg alulméretezettség miatt gyengültek, sérültek meg. A brit vitorlázó az előző Vendée Globe-on második lett, van egy harmadik helye is, korábban pedig már két nonstop földkerülőt fel kellett adnia akkori hajói műszaki problémái miatt. Különösen fájdalmas számára, hogy épp itt kell kiszállnia, hiszen az idei hajót éppen a Jóreménység foka után várható „üvöltő negyvenesekre” optimalizálták, a foiler valószínűleg itt mutatta volna meg igazán, mire képes.
Nem csak Thomson küzd műszaki problémákkal, ezek egy része nyilvánosságra sem kerül. Van, amit persze nem lehet eltitkolni: a francia Jeremie Beyou (Charal) a rajt után néhány nappal 50 csomós szélben, néhány spontán halzolás után árbóccsiga-töréssel és az álló és mozgókötélzet különféle szakadásaival, rongálódásaival szembesült, és vissza kellett fordulnia Les Sables dOlonne-ba. Három és fél nap megfeszített munka és rövid tesztvitorlázás után újra rajtolt, még éppen belefért az ilyen esetekre meghatározott 10 napos rajtidő-ablakba. Vajon van-e esélye beérni a mezőnyt, beleszólni a legjobbak küzdelmébe? „Gyakorlatilag lehetetlen” – mondta Fa Nándor. „Több időjárási ciklussal le van maradva a többiektől. És hogy miért rajtol el ilyen helyzetben mégis valaki? Elsősorban maga miatt, talán a szponzorok miatt, vagy esetleg időrekordra hajt, amit majd az új rajtja időpontjától számítanak.”
A Szent Ilona magasnyomás idén alaposan megtréfálta a mezőnyt, nem működött a szokásos kotta, a szituáció nagy nyertese a francia Jean Le Cam lett, aki egy olyan széllel biztosította be a helyét az élmezőnyben, amely semmiféle időjárás előrejelzésben nem szerepelt. Most is stabilan harmadik a „nem repülő” Yes We Cam nevű hajójával két új foiler, az Apivia (Charlie Dalin) és a Linked Out (Thomas Ruyant) mögött. Thomas Ruyant ugyancsak szolgált technikai érdekességgel a versenyt követő drukkerek számára: miután baloldali emelőuszonya („szárnya”) valószínűleg egy ütközés miatt megsérült, egyszerűen levágott a végéből egy darabot. A műtétre viszonylag csendesebb időben kerített sort, és bár a felhajtóerő ezen az oldalon lényegesen csökken majd, mégis talán sikerült ezzel további károsodásokat megelőzni. Le Cam a kivétel, de a nyomkövetést nézve, mintha két különböző hajóosztály versenyezne, a foilerek, és a szárny nélküliek…
„Amíg nem sérülnek meg az uszonyok, addig elképesztő a különbség. Érdemes lesz megfigyelni, hogy az Atlanti óceán déli részétől már ezer tengeri mérföldes különbségek fognak kialakulni, el fog vágtatni a mezőny eleje. Az IMOCA ( a 60 lábas egytestű hajók nemzetközi szövetsége) már tárgyal az uszonyok méretének és költségeinek csökkentéséről. Egy emelőuszony és az azt mozgató szerkezet költsége mára elérte egy fél hajó árát. Ráadásul ezek annyira sérülékeny szerkezetek, hogy ennél a tempónál nagyon megnövelik a kockázatokat is”- mondta Fa Nándor.
„Elnézve a mezőnyt, feltűnt, hogy mindenki óvatos. 70-80 százalékon terhelik a hajót. Ez érthető is, hiszen nagyon sok a vadonatúj, vagy felújított – „uszonyosított”- vitorlás, szerintem ezeknél nem volt idő és alkalom felépíteni a polárgörbét, kipróbálni a technika minden részletét. Ami egyértelműen jó fejlesztésnek látszik, az a teljesen zárt kormányállás. Nem csak az a lényege, hogy védett helyen tud dolgozni a skipper (hiszen amúgy is gyakran ki kell menni a fedélzetre), hanem a felcsapó víz gyors elvezetése. Egyre nagyobb a tempó, egyre vizesebbek a menetek. Ha a víz hamar lefolyik, nem áll meg a cockpitban, lassítva a hajót, terhelve az árbócot és a kötélzetet, akkor ez nagy előny.” Mennyire lett kibírhatatlanabb az élet ennél a tempónál a hajón? Látva a videókat, szinte kivédhetetlenek az ütések, van, hogy lehetetlen a mozgás… „Nem jelentős a különbség ahhoz képest, mint amikor én versenyeztem. 90 decibeles zaj folyamatosan, 28-30 csomós sebességnél, hullámos vízen néha megmozdulni sem lehet…”
A november nyolcadikai rajt már csak egy szép emlék. Több mint egy órát halasztották több lépcsőben az indítást, miután a tengeri köd miatt a rendezőség nem látta a rajtvonal végét. És gyaníthatóan a szponzorok sem örültek volna a szürkeségbe vesző startnak… Végül a köd, ahogy ígérték, felszállt, színpompás volt a harminchárom hajó látványa. Kevésbé jó élmény volt a start a francia Louis Burton számára, akinek sikerült két másodperccel korábban áthaladnia a vonalon a kelleténél. Emiatt öt órás büntetést kapott, amelyet Lisszabon magasságában, egy kijelölt sávban kellett eltöltenie. Ahogy mondani szokták, jó rajt fél győzelem, de talán szegény Burton már megbánta, hogy egy több mint negyvenezer kilométeres versenyen így kicentizte a rajtot. És a csattanó: mindezek ellenére már hatodik a legfrissebb adatok szerint. Na ezért szép sport a vitorlázás!
Tracking: https://www.vendeeglobe.org/en/tracking-map
Egy-egy hajó ikonjára kattintva a kinyíló felületen a lehető legrészletesebb sebességadatokon kívül a pillanatnyi víz- és levegő hőmérsékletet, és a valós szélerőt és – irányt is láthatjuk. A térkép jobb oldalán is kiválasztható több szolgáltatás, például a hullámvonalakra kattintva igen látványos meteorológiai helyzetképet illetve előrejelzést láthatunk.
Szöveg: Visy László Oszi
