Siófok  19.9  •  17.7 kn       

Keszthely  20.1  •  14 kn       

Balatonfüred  19.6  •  17.6 kn       

Balatonboglár  19.9  •  17.2 kn       

Orfű  20  •  14 kn       

Velencei-tó  20.2  •  16.7 kn       

Tiszafüred  18.9  •  9.9 kn       

Mályi-tó  14.6  •  11 kn       

2024. március 29., péntek

Karibi csúcs

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A karibi vitorlásszezon egyik fő eseményévé nőtte ki magát a St. Barths szigetén rendezett Bucket, amelyen ma már legalább pár évente illik részt vennie annak, aki a szuperjachtok világában azt akarja, hogy jegyezzék a nevét.

Karibi csúcs

A beszámolók szerint vannak a Bucketnél sportosabb versenyek, és vannak nagyobb létszámúak is, de ennél jobb hangulatú rendezvényt aligha lehet könnyen találni ebben a szegmensben.

A versenynek a megajachtok számára kiírt Nantucket Bucket volt az előzménye, mely versenyből az elsőt 1986-ban, az utolsót pedig 2001-ben rendezték meg. St. Barthson az első versenyt 1995-ben hozták tető alá, összesen négy nagyon nagy hajó szereplésével, a Nantucket Bucket megszűnésével azonban hamar felfutott a regatta népszerűsége. A hatóságok a kétezres évek elején a kezelhetőség és a biztonság érdekében 30 hajóban maximalizálták a résztvevők számát, és a rendezvény sikerét mutatja, hogy 2005 óta nem volt olyan év, hogy a Bucketen ne lett volna telt ház. Valójában az elmúlt években rendszeresen már azelőtt megtelt a nevezési lista, hogy az aktuális versenykiírást publikálták volna…
A versenynek van egy érdekes bája, amit nyugodtan hívhatunk Bucket-paradoxonnak is. A rendezők minden lehetséges fórumon elmondják, hogy a Bucket a részvételről és a vidám hangulatról szól, valamint hogy, aki a regattára nevez, annak nem a versenyen, hanem a parti bulikon kell jól szerepelnie. Teszik mindezt pedig a világ legkompetitívebb szuperjacht-tulajdonosaival, akik nem sajnálnak dollártízmilliókat költeni azokra a hajókra, amelyek nemcsak gyorsak, hanem szépek és kényelmesek is. Érdekes koncepció – de mindenesetre működik.

Egy másik, szintén csak a Bucketre jellemző szabály, hogy a bőségesen jelentkező szponzorok közül csak az iparági szereplőknek engedik meg támogatni a versenyt – ezek jellemzően a nagyobb szuperjachtgyártók, vitorlamárkák és hajós lízing- vagy biztosítócégek, akiket a nagyhajó-tulajdonosokkal való networkölésre igen, a nyílt marketingtevékenységre kifejezetten nem bátorítanak a rendezők. A szponzoroknak szóló tájékoztatás szerint, pedig ha a támogatók versenyre érkező képviselőinek el kell magyarázni a két tevékenység közti különbséget, akkor a cég rossz embereket küldött a Bucketre…
Az idei versenyen a hatóságok speciális engedélyével minden eddiginél több, 38 hajó állt rajthoz a verseny négy osztályában (a Gazellák egy versenyosztály, a három másik kategória a luxus-cruising hajóknak van fenntartva). Idén a legkisebb résztvevő két 88 lábas hajó, egy új Humphries tervezésű Oyster, a Lush és a Wavelenght, amelyet Ron Holland tervezett a Pendennisnek, a legnagyobb pedig a 2012-ben zátonyra futott, de szépen helyrehozott 216 lábas, kétárbocos Baltic csodahajó, a Hetairos volt. Szintén rekordszámú új hajó indult a március végén rendezett négynapos versenyen, többek közt a már említett Lush, két új Perini Navi, a 131 lábas State of Grace és a 190 lábas Seahawk, két 2012-es Vitters hajó, a 150 lábas Ganesha (Dubois) és az Inui, egy 108 lábas hajó a Briandtól, de itt mutatkozott be versenyen a Kamaxitha, egy 180 lábas Dykstra és a 164 lábas Ohana, egy új Fitzroy-Dubois hajó.
Az első napra az előrejelzés először 30 csomót is meghaladó szelet jósolt, ami miatt a futam halasztása is szóba került, de aztán az égiek megkegyelmeztek, és 20 csomós alapszéllel és 25-26 csomós pöffökkel kedveskedtek a mezőnynek.

Mademoiselle osztályt a 90 lábas Bequia nyerte, alig 10 másodperccel a Moonbird előtt. A másik négy osztály befutói is igen szorosra sikerültek, a legnagyobbak Grande Dames osztályában például a győztes, 550 tonnás Seahawk után egy-két percen belül hat hajó futott be, azt bizonyítva, hogy a rendezők korrekten számították ki a ráindítási időket a nemzetközi szuperjachtszabály alapján. A Bucketen már évek óta egyenként indulnak a hajók, előnyszámok alapján, mert sem a rendezők, sem a tulajdonosok nem szeretnék, ha a bármelyik versenyzőnek a fejébe szállna a vér, és elő kellene venni a megajachtversenyzés legkellemetlenebb számítási képletét, amely valahogy így szól: pár száz tonna + 8-10 csomós sebesség + pár száz másik tonna + egy kisebb hiba = pár millió dollár kár.
A második napon a Mademoiselle, a Gazelle és az Elegante osztály 27 mérföldes, a Grande Dames pedig egy 21 mérföldes pályát teljesített. A fárasztó nap után a parton többen azt mondták, hogy senki nem szólt nekik, hogy egy szuperjachtversenyen ennyi fordulóra és a vitorlacserére kell számítani. A futam megint izgalmas befutókat és némi biztonsági extra aggodalmat is hozott, amikor a Seahawk eltalált egy víz alatti sziklát (ez nem az első és nem is az utolsó ilyen eset volt a Bucketen, a Hetairos is ezen a futamon sérült meg két évvel ezelőtt). A négy osztályban a Meteor, a Marama, az Unfurled és a Cape Arrow lettek az elsők.

A harmadik napi utolsó futamra is bőven maradt izgalom, ezúttal a második futammal ellenkező irányban kellett a szigetet megkerülni. A legkiélezettebb csata a Grande Dames osztályban volt, ahol a Clan VIII alig öt másodperccel előzte meg a befutóban a Seahawkot, amely ezzel leszorult a dobogó első helyéről, és a második lett összetettben az osztályban. Igazából nekik ezen a napon sem volt szerencséjük, 1000 méteres spinakke-rüknek felhúzás után leszakadt a halfeje, és egyéb haváriákkal is szembesültek az új hajón, de ezzel együtt, ha kicsit is szerencsésebbek lettek volna, megnyerik a versenyt. Az Elegante osztáyban a Marie szintén nagyon szoros csatát vívott a Unfurleddel és a Varsovie-val, és végül 1-3-2 ponttal nyerte az osztályt, valamint a Bucket nagydíját is (utóbbi díj annak a hajónak jár, amelyik a legkevesebb ponttal nyeri meg a saját osztályát). A Gazelles osztályban a Hetairos nyerte az utolsó futamot, de a Nilaya negyedik, és korábban elért két második helye elég volt a győzelemre ebben a kategóriában. A Kisasszonyoknál pedig a Bequia a második helyen ismét megverte a Moonbirdöt, és ezzel megszerezte a győzelmet.

A St. Barths Bucket, mint azt megszokhattuk, megint hozta a szokott formáját, mind látványban, mind izgalmakban, mind pedig a csapatok elégedettségében, nem csoda, hogy a versenyigazgató, Peter Craig szerint ez volt minden idők legjobb Bucket regattája.
Folytatás jövőre, valamint idén, augusztus végén, ugyanis a Bucket sikerén felbuzdulva már van Newportban is Bucket – aki indulni szeretne rajta, jó ha tudja, hogy erre a versenyre csak 90 láb feletti hajókkal lehet nevezni.

Vadnaiék az élmezőnyben Előző

Vadnaiék az élmezőnyben

Jövő héten rajtol a XII. Sail-ing Business Cup az Adrián Következő

Jövő héten rajtol a XII. Sail-ing Business Cup az Adrián