Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Hogyan lesz egy vízilabdázóból autóversenyző, majd a Principessa tulajdonosa? Mindenképpen némi magyarázatra szorul a kalandos és rapszodikus sportkarrier. Németh Péterrel a Principessa tulajdonosával beszélgettünk.

Szelep, ahogy az autóversenyzés világában hívják, a medencében kezdte a sportokkal való ismerkedést. A vízilabdás évek talán nem voltak olyan „hangosak”, mint a rally vagy pályaautós időszak, de legalább olyan munkás lehetett, mint a technikai sportok időszaka.

CM: Mikor hagytad faképnél a sportmedencét?

NP: 1999-ben hagytam abba. Az akkori edzőm számomra érthetetlen módon mellőzött, nem jöttünk ki egymással. Jó formában voltam, ha játszottam a csapat egyik legjobbjának számítottam. Ha ez a helyzet, akkor nem alakul ki, talán még ma is a vízilabda világában élném a mindennapjaimat.

CM: Meddig tartott fogságban a benzingőz?

NP: 1985-től a mai napig versenyzem. 26-szoros Magyar Bajnokként már jelentősebb eredményeket nehéz felmutatni. A mai napig elindulok szűkebb hazám versenyén, a Mecsek Rallyen. Az egész családomat átitatta a benzingőz, a feleségem és a fiam is a versenyautó volánja mögé ült.

CM: Amikor sportot váltottál, akkor mi motivált?

NP: A motiváció, a gyorsaság és fogyás lehetősége volt. Egyikben sem csalódtam, van olyan látványos és gyors, mint az autósport, de a mínusz 32kg sem elhanyagolható eredmény. Nem vitásan jól szórakozom még mindig a versenyautóban, de kerestem az új kihívást. Úgy gondolom, hogy a vitorlázás némileg vegyíti a vízilabdát és az autóversenyt, persze ehhez azért erősen kreatívan kell gondolkozni.

CM: Hogyan kerültél a vitorlázás világába a vízilabda és az autósport után?

NP: 1990-91-92-ben versenyeztem Dicső Pisti pécsi ügyvéd barátommal egy 470-sel. Pista, sajnos már nincs köztünk, pedig most jól jönne a segítsége. Nagyon élveztük a 470-est és ez az érzés megmaradt. A 90-es években szerzett pozitív emlékek éltek bennem, de az autósport időszaka, időben nem tette lehetővé, hogy mást is csináljak. 2012-ben hozzájutottam a Speddy-hez, majd később a Principessa-hoz és ebből szerelem lett.

CM: Nem lassú ez egy kicsit a versenyautóhoz képest?

NP: Egyáltalán nem! Sok ember kitartása, fizikai ereje, és gondolkodása kell egy ilyen hajóhoz. A vízen, a sebesség félelmetesebb, de ha Liberával száguldasz 22 csomóval az fantasztikus. A vízen elért viszonylagosan nagy sebesség mellett, nekem ebben a 15-16 csapattag összehangolt munkája tetszik, ami teljesen új dolog az autósporthoz képest.

CM: Az autóversenyek világában mindenki tudja, hogy ki az a Szelep, nem kell magyarázni. A vitorlázás világában hogyan igazodsz el?

NP: Egyelőre nehezen. Nagyon sok ember azt hiszi, hogy ha már valaki ebben a világban, akkor megtehet bármit. Én azonban nem így gondolom ... Így adódnak konfliktus helyzetek, de hiszem, hogy előbb-utóbb ezek is megoldódnak. Találkoztam olyan emberekkel is, akik őszintén segítenek és nem az ellenséget, hanem az ellenfelet látják bennünk. Ez azonban elég ritka.

CM: Válaszodból nem azt érzem, mintha felhőtlenül beilleszkedtél volna a vitorlázás világába?

NP: Nem szeretnék általánosítani, mert legalább annyi pozitív példát tudnék mondani, mint negatívat, de az tény, hogy más ez a közeg, mint a vízilabda vagy a motorsport, sokkal több az önjelölt „filmsztár.” A valós sportteljesítményeket tisztelem, de némi túlzásnak érzem, hogy egy kicsit tehetségesebb vitorlázó nyolcadik lesz valami tömbkerülőn, amiről csak az anyja Facebook oldala számol be és másnap már a sajtófőnökéhez kell bejelentkezni, ha beszélni akarsz vele.

CM: Miért pont a Principessa?

NP: Ő egy nagyon gyönyörű "Hercegnő". Jó testtel, gyorsasággal, kimagasló megjelenéssel és soha nem beszél vissza. Néha a feleségem mondogatja is, hogy talán a hajót kellett volna elvennem.

CM: Őszintén mondom, néha értetlenül állok a lelkesedésed előtt. Venni egy Liberát a katamarán korszak hajnalán és folyamatosan versenyben tartani, 15-16 embert koordinálni hétvégéről hétvégére. Hogy bírod mindezt energiával?

NP: Aki ismer, tudja, hogy „soha nem adom fel” típus vagyok. Számomra a hajó és a rajta vitorlázó sporttársaim minden felül állnak. Egyébként rengeteg segítséget kapok tőlük, főleg a kormányosomtól és a csapatvezetőtől. A vízen rengeteg energiát mozgósít Nudli, aki koordinálja a hajót és tanácsaival is segíti a csapatot.

CM: Milyen célokat fogalmaztatok meg magatoknak 2016-ra?

NP: Ez nehéz dió lesz. Rengeteg katamarán jött, felújították a Lisát, a Raffica új vitorlákat kap. Mi részben új csapattal és Oroszlán Péter személyében új kormányossal vágunk neki a szezonnak. Szeretnénk a legjobb egy testű lenni a vízen, de nem csak papíron. Én nem értem, hogy ezek a hajók miért itt mennek. Az a szabály amit Sopiék alkottak, elég sok embert kiakaszt, még akkor is így van ez, ha nem beszélnek róla. A többi tókerülő versenyen ezek a hajók az egytestűek között versenyezhetnek. Én úgy gondolom, hogy ha van elég „tehetséged”, hogy egy ilyen hajóhoz jussál és az versenyeztetni tudod, akkor miért ne tennéd meg. Ezt más is megtehetné ugyanilyen lendülettel. Elég furcsa lenne, hogy ha a Forma 1-ből kitiltanák az első öt csapatot mer ők jobbak.

Jó látni, hogy nem sokat változtál az elmúlt 20-25 évben, nehezen kötsz kompromisszumot, személyed és a környezet folyamatos kölcsönhatást ápol. Valószínűleg a vitorlázásnak sem fog ez ártani.