Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Az ötvenes években vettünk részt először a Kékszalagon. Akkor még nem volt nevezési díj, a szervezők adtak egy arasznyi szalonnát.

"Még gyerekként kezdtünk el vitorlázni Marci, én és a szüleink a Kócsag nevű 25-ös túrajollével Balatonszemesen. Az ötvenes években vettünk részt először a Kékszalagon. Akkor még nem volt nevezési díj, a szervezők adtak egy arasznyi szalonnát. Én jól teleettem magam, majd a versenyen igencsak rosszul lettem. Amikor édesapám elfáradt és pihent volna, én nem voltam alkalmas a feladatra, ezért Marcinak átadta a kormányt, aki állta a sarat. A szememben ez óriási tett volt - ez persze csak egy, a számtalan emlék közül" - így emlékezett Fináczy György testvérére, a pár napja autóbalesetben elhunyt Fináczy Lászlóra, akit mindenki csak Marciként ismert. 

Fináczy György elmondta azt is, hogy Marci évtizedekkel ezelőtt vásárolta meg a Bolygó nevű hajót, akkor még romos állapotban. "A felújítását részben én menedzseltem, amíg Marci külföldre ment dolgozni egy időre. A hajót Bruckner József gyönyörűen megcsinálta, ezt követően a Bolygó elválaszthatatlan lett Marcitól. Mindenkinek az életében vannak rozogább időszakok, de Marci, amikor csak tehette, vitorlázott. A Bolygó éltette őt. Még sokat Bolygózhatott volna, de az élet máshogy alakult" - tette hozzá Fináczy György. 

Marci, azaz Fináczy László gyerekkorától kezdve a vitorlázás körül forgott az élete. 1956-ban a József Attila Gimnáziumba járt, amikor Tahy Péter hívta a Vasasba. Élete első bajnokságát rögtön meg is nyerte, ekkor ifjúsági versenyzőként Moly hajóosztályban. Majd a későbbiekben minden ifjúsági bajnokságon – amilyen osztályban csak elindult: Moly, O jolle, Finn – győzött, de legalábbis a dobogóra állhatott. Egy időre eltávolodott a versenyzéstől, a Belker Szállítási Vállalatnál, mint diszpécser, majd a feleségével együtt, tíz évet Líbiában dolgozott. Két leánya született: Eszter és Zsófi.

Az általa felújíttatott Bolygó egyébként Ausztriában, a Wolfgangsee melletti Sankt Gilgenben, a híres Ratz-műhelyben, 1925-ben épült. A hajó gaffos árbócához nagy baum és egy kis fock társult. Marci rengeteg versenyen vett részt a Bolygóval, a teljesség igénye nélkül: a Balaton Kupát rendszeresen a vitrinjében tudhatta, de a magyar bajnoki címekből is jó párral büszkélkedhetett. Kékszalagból is begyűjtött négyet, sokszor állt a dobogón is, a Csillagtúrákat se hagyta ki, ezeken is többször nyert. Marci 1968-ban megkapta az Életmentésért Emlékérmet, később, 2013-ban egy versenyen kívüli, felborult 15-ös jolle legénységét mentette ki. 

Fináczy László alig több mint két hónappal a nyolcvanegyedik születésnapja után halt meg. Nyugodjék békében!