Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Egy beruházással évtizedeket repül előre az időben a Fertő tavi vitorlázás az új vitorlás központ megszületésével

Egy beruházással évtizedeket repül előre az időben a Fertő tavi vitorlázás az új vitorlás központ megszületésével - írja a vitorlazzitthon.hu. Az egykori, ’80-as években létesült telep elavult infrastruktúrája hamarosan a múlté, és a legkorszerűbb körülmények között rúghatják el a partot a verseny és persze túravitorlázók. A Fertő Tavi Vitorlás Szövetség elnöke szerint a beruházás hatalmas lehetőségeket tartogat nem csupán a régió, valamint a hozzájuk látogató vitorlázók, hanem az egész magyar vitorlásközösség számára. Domonkos Szilárddal beszélgettünk.

Vitorlázz Itthon: Milyen történetre, történelemre nyúlik vissza a kikötő fejlesztése, de talán több ez, mint infrastrukturális fejlesztés – sportágfejlesztés ez a Ti vidéketeken.

Domonkos Szilárd: Igen, a Fertő tavi vitorlázás eléggé sajátos történetet futott be. Az első vitorlásverseny, már több, mint százhatvan évre tekint vissza, még Széchenyi korából. A modern kori vitorlázást 1957-től, a Fertő Tavi Vitorlás Szövetség megalakításától számítjuk. A magyarországi vitorlázás a korábbi időszakban, amikor zárva voltak a határok, a fertőrákosi öbölre korlátozódott. Ebből a sajátos helyzetből, illetve a kor politikai helyzetéből adódott, hogy ez egy határsáv terület volt. Így nagyon korlátozottan lehetett látogatni. A vitorlázás úgy indult újra a második világháború után, hogy először egy bekötő úton, a nádason keresztül folyt az élet, majd a 60-as, 70-es években jelentek meg az első vállalati üdülők. A 80-as évek elején jutottak el oda, hogy a mai vízitelepnek ismert szárazulatot mesterségesen kialakították. No, most mindenki, aki élt abban a korban tudja nagyon jól, hogy ez a kialakítás erősen korlátozott számú közönségnek lett megvalósítva, hiszen mint említettem határsáv volt és nem lehetett szabadon jönni-menni, használni.

Amikor jött a rendszerváltás, akkor indult el a túravitorlázás, alakultak a túravitorlás kikötők. Ami állandó probléma volt, az maga az infrastruktúra kialakítása. Tehát egyszerűen a 80-as években ezt nem a mai kornak megfelelő színvonalon, és a mai látogatószámnak lett kialakítva. Gondolok itt a szennyvízelvezetésre, az áramellátásra. A Fertő Tavi Vitorlás Szövetség és a többi üzemeltető – vendéglátóegység – ezt az alap infrastruktúrát örökölték meg és ezt használtuk egészen az elmúlt időkig, amíg olyan szinten lepusztult és használhatatlanná vált, hogy elengedhetetlen volt a fejlesztés.

VI: Mit hoz nektek, mit hoz a vitorlázóknak, mit hoz az utánpótlásnak az új vitorlás központ megépítése?

DSZ: A vízitelep déli részén létesülő új vitorlásközpont kialakításába a szövetséget már a tervezés szintjén is bevonták és részt vettünk az épületek belső kialakításában.

Bízunk abban, hogyha visszatérünk a telepre a beruházás elkészülte után, akkor egy 21. századi vitorlás központot tudunk használatba venni, amely elősegíti, hogy ez eddigi utánpótlás, versenyvitorlázás és túravitorlázás végre méltó környezetben fellendül és népszerűvé válik.

VI: Többször említetted, hogy 21. századi körülmények megteremtése a cél és természetesen a vitorlássport fejlesztése. Mik azok a lépések, vagy eszközök, melyekkel ezt meg tudjátok tenni?

DSZ: Aki ismerte a szövetség volt telepét (ez nagyon népszerű volt a magyar vitorlás életben) – rendeztünk rangos versenyeket, Kalóz, Finn, Optimist Országos bajnokságokat, ranglista versenyeket – egy “vadromantikus” dolgot ismert meg. Ez nyilván most megváltozik és olyan modern vitorlásközpont jön létre, mely nem csak a régió fontos mérföldköve, hanem az egész magyar vitorlástársadalom fontos, megújuló színtere lesz.

Nyilván összehasonlítva a balatoni vitorlázással, itt mások a léptékek. Azonban itt nálunk annak ellenére, hogy sokkal kisebb a merítés, korlátozottabb a szakemberek elérése, ennek ellenére nagyon komoly eredményeket érünk el országos szinten is. Jelenleg négy csapatunk van, kettő utánpótlás csapat OP és Laser hajóosztályban, valamint a felnőttek közül a Finn és Kalóz hajóosztályban is versenyeznek és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy annak ellenére, hogy kicsit viszontagságos körülmények között készülnek, tavaly serdülő Optimist magyar bajnoki címet szerzett Koch Péter ilyen még nem fordult elő a Fertő tavi vitorlázásban. Kalóz Hajóosztályban pedig ranglista győztes lett a Gmejner-Kő páros, ami azt jelenti, hogy a Fertő tavi vitorlázás is erősen jelen van a magyar vitorlás versenyéletben.

VI: A balatoni fejlesztéseknél is rendre visszatérő kérdés, hogy persze vannak, akik amellett, hogy szeretnének haladni az idővel, korszerű telepről elrúgni a partot, de hiányzik nekik a régi hangulat. Egyre többet hallunk környezetvédelmi aggályokról is. Hogy lehet, már amennyire megtartani a környék romantikáját a 21. század kihívásaival?

DSZ: Ez egy összetett kérdés. Az egész terület a Fertő-Hansági Nemzeti Parkhoz tartozik, szemben a Balatonnal. A Fertő egy szikes tó, itt nagyon nagy kiterjedésű nádassal rendelkezünk. Egyedül az észak-keleti részén van olyan partszakasza, ami klasszikus partszakasz, az összes többi részen a nádas nagyobb területet vesz igénybe. Ennek megfelelően a magyar oldalon a Fertőrákosi-öböl vitorlázható és használható turisztikai szempontból, de ez egy nagyon apró töredéke az egész nemzeti parknak. A sokszorosa egy lezárt nádas, ami nagyon helyesen el van kerítve a hajózástól is és óriási érintetlen nádterületek vannak, változatos élővilággal. Ezeket kajakkal-kenuval korlátozott számban, különböző csatornákon keresztül lehet megismerni. Nagyon helyesen védi a Nemzeti Park a környezetet – nem lehet használni itt belső égésű motor, még a nyílt vízen sem.

Ami nagyon lényeges, hogy a mostani fejlesztés a jelenlegi vízitelepen, ez egy mesterségesen kialakított néhány hektáros területen történik. Ez nem azt jelenti, hogy új területeket vontak volna be a nemzeti parkból.

VI: Mi jobb, egy 21. századi központot létrehozni, ami környezetbarátabb, vagy egy 70-80-as években létrehozott infrastruktúrát megtartani, ami még nagyobb környezetkárosítással jár. Ti hogy tudtátok ezt az egyensúlyt megtartani?

DSZ: Nekünk ez óriási probléma volt egyrészt környezetvédelmi szempontból, másrészt üzemeltetési szempontból az elavult infrastruktúra, a víz, villany, csatornaellátás. Másrészt azt gondolom, hogy ez egy kicsit olyan, mint amikor van egy szomszédod, aki minimálisan használja a házát, évtizedek óta pusztul az egész épület, de nincsen felújítás, kopácsolás. Eltelnek az évtizedek, amikor kell venni egy nagy levegőt, és onnantól kezdve elég durva beavatkozásokkal, adott esetben egy évig tartó munkákkal kel pótolni azokat a folyamatokat, melyeket az elmúlt évtizedekben elhanyagoltak. Itt is ugyanezt látjuk, hogy nem az történt, hogy lépésről-lépésre fejlesztették vagy építették a területet, hanem egyszer létrejött és harminc évig nem történt semmi és adott esetben el kell viselni azt a környezeti terhelést, amellyel ezt létre tudják hozni. De utána egy olyan objektum jön létre, mely sokkal kevesebb környezeti terheléssel és kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezik, mint ami korábban volt.

Forrás: vitorlazzitthon.hu