Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A terepmunka a feladataink legjobb része, de nem csak ezért lesz valaki biológus – véli Tóth Mónika kutató, aki elmondta, a tél sok esetben egyenlő a labormunkával. Utánajártunk, mivel foglalkoztak a laboridőszakban a Balatoni Limnológia Intézet kutatói.

Az algák több szempontból alapvetően meghatározzák a víz minőségét, így például azt is, hogy alkalmas-e fürdésre a Balaton.

Somogyi Boglárka, a Balatoni Limnológiai Intézet Alga- és makrofiton-kutatócsoportjának tudományos munkatársa mesélt a tóban élő rengeteg algafajról, törzstenyészetekről, és arról, miért kékebb a Balaton keleti területe, mint a nyugati.

– A különböző típusú vizekben máshogy ér le a fény, bizonyos sugarak elvesznek, területenként más-más fények dominálnak, s ezek más-más algatörzseknek kedveznek. Ez az oka annak, hogy Siófoknál például kékes, Keszthelynél a Zala folyóban lévő anyagok miatt inkább zöldes-barnás a víz. Vizsgáljuk, hogy például a kétméteres vízbe mi jut le, miként változik a vöröseltolódás folyamata, ennek megfelelően változik az algák közössége.

Mert algák kapcsán közösségekről beszélhetünk, amelyből nehéz elválasztani és megfigyelni egyetlen algát.

– Nem könnyű az izolálás, sokszor még nem tudjuk, mi szükséges ahhoz, hogy egy elválasztott alga életben maradjon – mondja el Somogyi Boglárka, aki felvilágosít: az algák télen is jól érzik magukat, amerikai és cseh kutatók is vizsgálták már a jégbefagyott balatoni algákat.

Az intézet Hal- és bentosz-kutatócsoportjának (a vízfenék és az üledék élővilága) tudományos munkatársa, Tóth Mónika kutatási területéről, a nyaranta néha füstfelhőként rajzó árvaszúnyogokról azt kell tudni, hogy nem csípnek, épp úgy, mint az árvacsalán.

– Alapvetően árvaszúnyogokat vizsgálok, kis részben a jelenleg is élő, nagyobb részben a fosszilizálódott maradványokat. Az árvaszúnyog-fosszíliákkal a tavakban, a múltban végbement ökológiai és klímaváltozásokat tudjuk leírni, akár egészen a jégkorszaktól napjainkig. Ezekkel a vizsgálatokkal a klímamodellek pontosításához nyújtok adatokat.

Az árvaszúnyog-fosszíliák az üledékben őrződtek meg, legalábbis a szúnyogok kitines fejkapszulái. Ám ezek nem nagyobbak, mint egy tű hegye, ebből kell tudni megmondani, melyik fajhoz tartozott az adott szúnyog. Kevés kutató foglalkozik ezzel a területtel, mely igazi sziszifuszi munka: az üledékből kivágott, 1-2 cm3-es üledéklabdacsokból egyesével válogatja ki a fejkapszulákat, hogy azonosítsa őket.  Tóth Mónika a Balaton esetében 3–4 m magas üledékrétegben vizsgálja az árvaszúnyog-maradványokat, ez a tó keletkezésétől napjainkig terjedő időszakot teljesen lefedi, így az elhivatott kutató ténylegesen belepillanthat a tó múltjába. Ám nemcsak a Balaton üledékében folynak kutatások; az erdélyi Szent Anna-tó vagy a védettebb gleccsertavak esetében még több vizsgálható minta maradt fenn.

– Sokan panaszkodnak az árvaszúnyograjokra nyaranta a Balatonnál, de ez a kérdés sok más téren is előkerül, s ma is vitatott: a természetes élővilág vagy a turizmus-e a fontosabb? Az árvaszúnyog az algákat eszi, őt pedig a halak, például a keszegek fogyasztják, ezért fontos szerepet töltenek be a táplálkozási láncban – hívja fel a figyelmet Tóth Mónika, s hozzáteszi, jelenleg szerencsére nem irtják tömegesen az árvaszúnyogokat.

– A köznyelv kétféle szempontból különbözteti meg a vizeket, attól függően, hogy az halasvíz vagy fürdésre alkalmasabb-e. A Balaton vize tiszta, tápanyagban szegény, így elsősorban inkább az utóbbiba tartozik, de ettől függetlenül sokan horgásznak a tavon, gyakran nagyon jó hatékonysággal – véli Czeglédi István tudományos segédmunkatárs, szintén a Hal- és bentosz-kutatócsoport tagja, aki a vizekben élő halegyüttesek szerveződését vizsgálja. A korábban mért adatok bevitele és elemzése zajlik a télvégi időszakban, de áprilisban már megtartják az első szezonális mintavételt.

– Ilyenkor akkumulátorral vagy aggregátorral működő elektromos halászgépeket használunk, előbbit kisebb vizeknél, gázlós területeknél alkalmazzuk, utóbbit nagyobb vízfolyásoknál. Ezeken túl még a klasszikus, húzó-kerítőhálós mintavétel is használatban van, főleg állóvizeknél – meséli Czeglédi István, s kifejti, egyik legjelentősebb jelenlegi projektjük kutatási témája az inváziós, nem őshonos halfajoknak (például a törpeharcsa) az őshonos fajokra gyakorolt hatása és ezek veszélyei. Mint mondja, a Balaton csak egy kis szelete a munkájuknak, országos adatokkal dolgoznak. A Balatonnál mért eredményeket például a sekély tavakra általánosan jellemző adatként kezelve a világ más pontjain is fel tudják használni a kutatók.

Leitner Vera (veol.hu)