Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Primosten és Tribunj között két futammal, majd egy hosszabbal a Murter-szigetig már két napja zajlik a 11. Magyar Tengeri Nagyhajós bajnokság

A jelenleg napokban és levitorlázandó távokban is leghosszabb magyar bajnokság az egyhetes adriai Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokság, amely idén már a 11. a sorban. Bereczky László, Láng Róbert majd Bednár Tibor és cégeik után most negyedik alkalommal rendezi meg a versenyt a Molnár Csaba vezette Sail-ing Kft., az egyik legrégebbi,1997 óta a vitorlázókat szolgáló chartercég. 

Szombaton és vasárnap szokásos módon hajóátvétel és edzésnap volt a tervezett program, de az időjárás ezen a hétvégén amúgy sem kedvezett volna a versenyzésnek a Közép-Adrián. Bóra irányból nem tipikus bóra fújt hideg, nagyon erős szél sok esővel, egy az Adria felett áthúzó alacsony nyomású időjárási rendszernek köszönhetően.

Ezúttal kilenc csapat érkezett a Primostenhez közeli Marina Kremikbe, hogy egyforma 2013-as gyártmányú Salona 38 hajókkal megmérkőzzenek az utolsó, még idén elérhető magyar bajnoki címért. 

Hétfő reggelre a szél jelentősen mérséklődött és az ég teljesen kitisztult. Így ragyogó napsütésben, és kezdetben 15-17 csomós északi szélben indulhattak a hajók az első futamon. Erre a napra két futamot terveztünk (én vagyok a pályafelelős - Ruji), amelyhez viszont az előrejelzések leálló szelet jósoltak. 

Az első, légvonalban kb. 15 tengeri mérföldes futamon az északi szélben a cirkálás dominált, ami nem csoda, hiszen a mezőnynek összességében északnyugat felé kellett haladni, hogy a tervezett esti kikötőt, Tribunjt is elérjék a nap végén. 

Az első futamon mindvégig a nyáron olimpiai kvótát szerzett Tomai Balázs kormányozta Q-Pharma csapat dominált, és a Zlarin előtti befutóra már nagy előnnyel érkeztek a leálló szélben. 

Második lett a bajnoki címvédő DAK Acélszerkezeti Kft. ahol viszont Pallay Tibor helyén most Gyenes Ákos forgatja a kormányt. 

Az utolsó pályaszakaszt még 8-10 csomós szélben kezdték a csapatok, de aztán ez rohamosan gyengülni kezdett, első hajó befutása után a szél markánsan gyengült, majd teljesen leállt, így az utolsó négy hajó nem érhetett célba a rövidebb, 20 tengeri mérföld alatti pályákra vonatkozó 40 perces időlimiten belül.  

Úgy festett véget érhet a nap, de látszott, hogy az előrejelzésekkel ellentétben megérkezik az északnyugati-nyugati. Délután negyed négykor rajtolhatott a mezőny 10-12 csomós szélben. Egy rövid félszeles szakasz után hosszú cirkálás kezdődött a Kaprije északi végénél lévő Prcevac sziget kerüléséig, miközben a szél olykor 15 csomóssá erősödött. Innen spinnakerrel mentek a hajók, amíg be nem értek a Vodice-Tribunj előtti részre, ahol egy rövid kreuz volt még a célig.

Az első négy elszakadt a többiektől, és ők szoros versenyt futottak. Czap Zoltán vezetésével a Körker ért elsőnek a célba megelőzve Tomai Balázsékat. Egymással fedésben ért be a célba az Andorka Rudolf vezette Sailingmánia és a DAK Gyenes Ákossal a kormánynál. 

Keddre az előrejelzések már jugót, azaz délkeleti szelet ígértek, de reggel még burin, vagyis gyenge északkeleti fújt. Halasztottunk, hogy elkerüljük a megálló szél és az érkező új lutrifoltjait. A 11 órás rajt előtt még egy kis izgalmat okozott a nem induló, akkuhalottnak tűnő rajthajó. 

Aztán csak úrrá lettünk a nehézségeken és a mezőny elrajtolt az addigra már közel húszcsomós jugóban. Egy légvonalban 27 tengeri mérföldes (közel 50 kilométeres) pálya várta a versenyzőket, amelynek a javát a 15 mérföldes hátszeles szakasz tette ki az addigra 25 csomósra és olykor afölé erősödött szélben. 

Ezt a bőszelezést nehezítette, hogy a versenyzőknek át kellett vitorlázni a Kukuljari-zátony és a Babuljak sziget közti szűk átjárón, ahol balcsapáson érkezve egy 300-400 méteres szakaszon keményen falsolni kellett a sekélyebb víz és a visszaverődések miatt kellemetlenné váló hullámzásban.

Itt két spontán halzolás is történt. Előbb Andorka Rudiék estek egy hatalmasat, majd Tuss Miklósék egy kisebbet. Utóbbiak mentségére szóljon, hogy az ekkor már a vitorla szakadása miatt spinnaker nélkül pillangózó Suttógó széllel (Horváth Tamás) együtt érkeztek az átjáróba. A két hajó között  volt némi sebességkülönbség, de különösen leszűkült Miklósék játéktere a spinnakerrel falsoláshoz.

Miklós látta is az elkerülhetetlent, és szépen elküldte legénységének minden tagját a bum és a kötelek útjából. A halzolás után szinte megtorpanás, fetrengés nélkül folytatták útjukat jobbcsapáson. Vettek két nagy levegőt, és visszahalzolva normalizálták a helyzetüket.

Andorkáéknál nagyobb lett az esés, bár ők is hamar tovább haladtak. De náluk a bummal lecsapó kötelek egyike a szél alatti oldalra sodorta  a legénységből Boros Viktort, akinek kisebb fejsérülése lett. Végighajtotta a befutóig hátra lévő bő egy órát, majd a célhajón, még a vízen dr. Réti András versenyorvos a sebét szépen összevarrta. Így Viktor a következő napokban pedáns kis süvegben vitorlázik majd.

Ezzel a vízi kalandok java szerencsére véget is ért. Mindenki boldogan ért a célba, mert ilyen szélben az ember elsősorban önmagával versenyez, a pályát mindenki szépen teljesítette az egyre keményedő adriai jugóban.

Könnyen megeshet, hogy holnap tétlenségre leszünk kárhoztatva, mert az előrejelzések a jugó további erősödését ígérik. Vagy már holnapra, vagy holnaputánra.

Addig is este a Hramina Marina éttermében a közös vacsora után mindenki felidézheti majd élményeit a versenyről készülő film már elkészült részleteinek levetítésekor.

A verseny honlapja: www.tengeribajnoksag.hu