Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A megszokottól eltérően kicsit kevesebb hajóval indultunk július 10-én a 2700 km-es útra.

A csapat minden tagja a Tihanyi Hajós Egyletben vitorlázik, így az összeszokással nem volt probléma. A fárasztó utazás után volt időnk regenerálódni, mivel a szervezők nem engedték még lepakolni sem a már megérkezett csapatokat, annak ellenére, hogy két lapon is kellett előre jelezni, hogy mikor érünk oda. Így maradt a hullámfürdő.

A további edzésnapokon szerencsére már vitorlázni is tudtunk, így remekül fel lehetett mérni a pálya helyszínének körülményeit.

Számunkra szokatlanul nagy hullámokkal találkoztunk déli irányból. A hullámok szinte mindig innen érkeztek, csak a méretük változott. Az uralkodó szélirány is ez volt, de gyakran vitorláztunk nyugatias szelekben is. Az áramlás feltérképezése volt a legnehezebb, mert iránymutatást nem kaptunk és a helyi halászok is csak a fő irányokat magyarázták el, de akkor is saját nyelvükön. A pálya helyszínén pedig volt egy törés a tengerfenéken, ami láthatóan megkeverte a víz áramlását. Erre a körülményre fektettük a legtöbb figyelmet, mivel úgy éreztük, befolyásolhatja a futamok végeredményét. Emellett az ilyen körülményekre való állításokat és hajóvezetést próbálgatták a gyerekek. Maga az edzés remek élmény volt mindenkinek, hiszen minden vitorlázó álma, hogy 3 méter magasról gyönyörű szélben siklathasson a hajójával. Öröm volt nézni minden arcot, ahogy játszottak a természet erőivel.

A felmérésen simán átment minden, igaz délies „precizitással” mértek mindent és jöhetett a próbafutam, ami alatt az időjárás az edzés körülményeket idézte, Nyugati 20 csomós széllel és hullámzással, valamint 15 méter/ perces déli áramlással. Eben a futamban együtt indították a 111 hajót, de a versenyt kvalifikációs rendszerben szerették volna rendezni. Nagyon jól mentek a hajóink, mindenkinek jó volt a sebessége, megbarátkozott a körülményekkel és az első harminc között álltak, mikor két kör után törölték a futamot.

Vidáman, de kellő izgalommal készültünk és vártuk az első futamot, de ez a várakozás idegtépően hosszúra sikerült. A verseny első három napján minimális szél fújt csak, így nem lehetett futamot tartani. Egyik nap 6 órát várakoztunk vontázva a vízen, hogy együtt tudjuk tartani a hajókat az áramlással szemben. A többi napokon pedig a klub beton parkolójában árnyék és kiegészítő programok nélküli senyvedés volt a srácok osztályrésze. A szervezők még egy palack vizet sem adtak a gyerekeknek, amire eddig még nem volt példa. A selejtező futamokat törölték és a csoportbontást is átírták. Minden nap változtattak valamit a versenykiíráshoz képest, hogy esély maradjon az értékelhető verseny lebonyolítására.

Csütörtökön aztán megemberelte magát a szél és azon melegében 4 futamot bonyolítottak le egy nap alatt. 4-es néhol 5-ös déli szélben a megszokott hullámokon, de egy kissé nyugatias, a pályán keresztbe folyó áramlás mellett azt lehet mondani, hogy jól sikerült napot zártunk. A srácok jól alkalmazkodtak a megváltozott lebonyolítási rendszerhez, s jól megérezték a rajtok és a bójavételek fontosságát. Ezeken a pontokon akár 40-50 helyet is lehetett veszíteni, ha valaki rosszul kalkulált az áramlással. A rövid pálya miatt a taktikázásra nem maradt sok lehetőség sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a tiszta szélben történő vitorlázás. Kiemelhető, hogy Marci és Anna egy 7. hellyel nyitott, de sajnos technikai problémáik miatt a többi futamuk nem úgy sikerült, mit azt szerették volna. A nap végén 35. helyen álltak, de kiejtőjük elég magas volt, ami bizakodásra adott okot.

Máté és Matyi nagyon egyenletesen jöttek mindig az első 30 között és egy 13. hellyel a nap végén. A teljesítményük a 18. helyre volt jó összetettben. Áron és Lukács egyenletesen de egyre fáradtabban versenyeztek. Ez látszott is a futamaik eredményén. Természetesen az ideiglenes 21. helyük több, mint amit vártunk.  Gyuri és Balázs eléggé zaklatott futamokat produkáltak, voltak nagyon jó és kevésbé jó meneteik. 26. helyen álltak a nap végén, amiről tudtuk, hogy a kiejtők után még sokat változhat. Az utolsó napra úgy mentünk ki, hogy még nem lehetett tudni, hogy egy vagy két futamot szeretnének-e rendezni. Mi az utóbbira igyekeztünk készülni és tudtuk, hogy mindegyiknek nagy jelentősége lesz a kiejtők miatt. Ugyan azok a körülmények vártak ránk, csak az áramlás iránya változott 180 fokot.

Előrelépni Áronnak és Lukácsnak sikerült, köszönhetően a 18. és 10. helyüknek. Igazán jól vitorláztak ezen a napon. A többi egység kiemelkedő futamot nem tudott menni, de magasan a mezőny első felében vitorláztak. Ami nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy nagyobb botlásokat nem csináltak, ellenben a többiekkel. Ezért is sajnáljuk, hogy nem tudták az összes futamot megrendezni, mert akkor ez a kiegyensúlyozottság még inkább fizetett volna.

A tervezett célokat az aranycsoportba kerülést maximálisan teljesíteni tudtuk. Két egységünk a mezőny első negyedében, egy hajónk az első harmadban, egy pedig az első felében végzett a mezőnyben. Minden elismerésem a csapaté, hogy ilyen idegen körülmények és bosszantó szervezési kellemetlenségek ellenére higgadtan, éretten versenyeztek. Csak gratulálni lehet Nekik. Öröm volt együtt dolgozni a csapattal ebben a két hétben, szép pillanatokat szereztek mindannyiunknak.

Résztvevők:
Bagyó Áron – Polgár Lukács
Bors Máté – Kanyicska Márk
Munka Márton – Kratzl Anna
Weidinger György – Horváth Balázs
Edző: Gerencsér Gergely