Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Az elmúlt években a hazai nagyhajózás mezőnye rohamléptekben növekedett. A mennyiségi ugrás azonban csak néhány hajóosztályban párosult a minőség fejlődésével.

Mégis vannak olyan lelkes versenyzők, akik igyekeznek a vitorlázással töltött szabadidejük egy részét a versenyzésnek alárendelve a gyakorlásnak szentelni.

Nekik próbálom most összefoglalni, miként lehet a tudatos tervezés által a legtöbbet kihozni az edzésbe fektetett időből.

A legértékesebb verseny széles e hazában szinte minden osztályban a nemzeti bajnokság, ezért példánkban ezt vesszük alapul. Mivel ezt rendszerint a szezon második felében rendezik, a magyar viszonyok mellett nagyjából 4 hónapunk jut a felkészülésre. Ezt három részre osztva, alapozó edzésekre, formába hozó edzésekre/versenyekre és végül a fő versenyt közvetlenül megelőző napokra bonthatjuk a tervet.

Mindannyian tudjuk, hogy egy nagyhajón nehéz 4-6 akár 8 embert is rendszeresen összetartani. Ezért ami fontos, hogy legalább az alapemberek legyenek állandók a hajón (vitorlaállítók, kormányos, esetleg taktikus). Az ő összeszokottságuk meghatározó. Az első edzések súlypontja a technikai elemek kidolgozása és gyakorlása (forduló, hauzolás, vitorlaszerelések pl. orrvitorlák, bőszeles vitorlák fel- és leszerelése, cseréje). Elsőként tisztázzuk a szerepeket, feladatokat, majd lassú végrehajtás mellett mindenki kidolgozza saját mozdulatait. A manőverek felépítését mindig lassan kezdjük és fokozatosan gyorsítsuk, egészen addig, míg szinte reflexszerűvé nem válik a végrehajtás. Osszuk be, hogy ki, mikor, hova helyezkedik a hajóban, milyen időrendben zajlanak a különböző mozzanatok a manőver során. Mindezt aktualizálni kell a különböző széltartományokhoz (gyenge, közép, erős). Cél az együttes munka összehangolása. A szabadon gyakorlás után jelek között is érdemes kipróbálni ügyességünket. Ehhez pár jó irányban elhelyezkedő partközeli bója kiváló segítség, de ezek híján magunk is kirakhatunk egy rövid pályát. A rendszeres edzések alatt megszerezhető a speciális sportági állóképesség is, melynek megléte még nagyhajóban is fontos.

Kitartóan gyakorolva (néhány hétvége elég lehet) hamar továbbléphetünk. A következő lépésben a hangsúly a hajóbeállításokra, a megfelelő vitorlák kiválasztására összpontosul, a technikai elemek rögzítése és tökéletesítése mellett. Ehhez nagyon jó támpont lehet egy a hajón-, netán motorosban ülő szakértő szem (pl. a vitorla készítője), illetve egy edzőpartner, akivel van módunk összemérni. Ez utóbbi alkalmával a hajóvezetést is kiválóan gyakorolhatjuk a hosszú szakaszokon. A tavaszi versenyek pedig jó alkalmat adnak az eddigiek, de különösen a sebességünk felmérésére. A kulcs: minden apró részlet számít.

Az év fő versenye előtt közvetlenül lehetőleg már ne változtassunk a megszokottakon. Egy más színű új kötél, frappánsnak gondolt technikai megoldás, amit a másik hajóján most vettünk észre, vagy akár egy eddig általunk ki nem próbált új vitorla sok kockázatot rejt magában. Hasznos lehet viszont, ha a verseny előtti időben pár napot azon a vízterületen edzünk ahol a verseny is megrendezésre kerül. Így felmérhetjük a helyi sajátosságokat és megfigyelhetünk olyan jelenségeket, melyek a versenytaktikánk kialakításában segítséget jelentenek.

Végül a rajthoz állva az már mindenképp előny, ha egy rendszerezett felkészülés tudatával a hátunk mögött, magabiztosan és saját képességeinket, hajónkat ismerve vágunk neki a versenynek.