Az új-zélandi Nelsonban, 10 nemzet 41 hajójának részvételével megrendezett világbajnokságon már a gratulációkat fogadja Majthényi Szabolcs és Domokos András. A holnapi zárófutamra már csak a színezüst sombreróért kell kivitorlázniuk, ez ugyanis a kieső nélkül legjobb eredményt elérő páros különdíja.

Másik három magyar egység végeredményét még alaposan befolyásolhatja a zárófutam, a Ziegler-Czeizel páros egy jó futameredménnyel még elhozhatja az összetett hatodik helyet.

Nehezen indult az új-zélandi túra a magyaroknak, hajóikat csak késve kapták meg, így elmaradt az előversenyen való indulás és a helyszíni edzés. A VB első napján a 10 csomós szél hamar 20 csomó fölé erősödött, sok volt a borulás, a havária. Egy futam után a rendezőség a partra küldte a mezőnyt. Majthényiék ebben a futamban másodikok lettek. Másnap két első és egy második hellyel biztosan német és holland konkurrenseik elé kerültek az összetettben. A 10-16 csomós szél, a nagy hullámok különösen a bőszeles szakaszokon kedveztek a technikás párosnak. A harmadik napon a körülmények hasonlóak voltak, csak kisebb hullámokkal, itt Olcsi és Domi egy első és egy második hellyel növelte az előnyt. A pihenőnap után, a negyedik versenynapon a felhős ég miatt gyengébb, 8-10 csomós seabreeze-ben tartották meg a hetedik és a nyolcadik futamot, mindkettőt megnyerte a magyar favorit páros leiskolázva a mezőnyt.

A futamokról Majthényi Szabolcs részletes szakmai beszámolót küldött, ezek a spartacus.hu oldalon olvashatók.

Majthényi Szabolcs és Domokos András tizenharmadik világbajnoki aranya egy páratlan sportpályafutás újabb állomása. Nagyon ritka, hogy egy versenyző páros évtizedekig ott legyen egy sportág legszűkebb nemzetközi élvonalában. Teljesítményüket 2015-ben Fair Play Életműdíjjal jutalmazták, tavaly pedig megkapták a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést.

 

Olcsi beszámolója a 4. napról:

A mai taktika a németekre koncentrálódott, csak velük kellett foglalkoznunk a napi első futamban. A szél nem frissült be annyira, mint eddig, 10-12 csomó volt a rajtnál.

Ellenfeleinkhez csak az utolsó pillanatban akartunk odaállni, hogy nehezebben tudjanak reagálni, de egy olyan pozícióban voltak, ami eleve nem volt tartható, ezért kicsivel lejjebb helyezkedtünk a vonalon, ha onnan kimozdul, akkor is jó helyen legyünk hozzájuk képest. Érdekes módon ők jöttek közel hozzánk és kezdtek bele a kóstolgatásba, amikor nekik éppen az ellenkezője lett volna az érdekük. Ez nekünk jól jött és le is játszottuk a szokásos módon, amiből ők húzták a rövidebbet. Előttük-alattuk haladtunk és elkezdtünk préselgetni, hogy lassítsuk őket, mert kifordulni még nem volt esélyük. Ennek ellenére mindketten szépen kiléptünk a falból, így egy két percig még erőlködtek, hogy tudnak-e magasságot nyerni, és várták mikor lesz olyan helyzet, hogy kifordulhassanak. Mi is erre vártunk és azonnal rájuk fordultunk. A jobb csapáson keresztező hollandoknak le kellett ejtenünk, de amúgy is futtatunk, hogy zavaró helyzetbe kerüljünk. Ezután még legalább hatszor megismételtük a procedúrát, de sehogy sem szabadultak a szorításunkból és egyre hátrébb kerültünk a mezőnyben mindketten, de főleg ők. Megpróbáltak mindent, kifuttatás, mások alá beforgatás, még alibi forduló is volt, de jól voltunk beállítva és mindenre tudtunk reagálni. A szakasz második felére kicsit beletörődtek, hogy ezzel csak egyre hátrébb kerülnek, ezért inkább a jó hajóvezetésre koncentráltak és így mi is végre optimálisan haladhattunk. Az első bójához 5-nek értünk föl, ők csak 10 körül és relatív nagy távolságra. A hátszélben azért őket néztük, de össze tudtuk hangolni a saját taktikánkkal. Az élmezőnynél jobb szögeket vitorláztunk, akik tudták, hogy mi főleg egymással törődünk, és ezért hagytak minket játszani, így mindketten feljebb kúsztunk. Ehhez persze kellett a megfelelő hajókezelés a nem éppen egyszerű hullámzásban. Nekünk ez olyan jól sikerült, hogy elsőnek vettük a kaput. Kreuzban is csak a németeket figyeltük, de közben a jó oldalon is vitorláztunk, így megtartottuk a vezető helyünket. A következő 3-4 hajó viszont más irányt választott, és csak szűken tudtak bejönni a GER 88 elé a bójavételnél. A két raumban még újabb hajókat vertek meg és végül a hollandok mögött 3-nak futottak be, de ezzel már elvesztették az esélyt az összetett győzelemre. A következő futamra már örömvitorlázás maradt – bár fújhatott volna jobban a szél –, ahol a saját elképzelésünket tudtuk megvalósítani. Furcsának tartottuk, hogy a hollandok nem mentek bele egy kis csetepatéba a németekkel az összetett 2. helyért, de valószínűleg nem bíztak a sebességükben, aminek volt is némi alapja, mert a Planatech hajók kiemelkedtek a mezőnyből. Végül megint a német csapattal harcoltunk a futamgyőzelemért, de nem találtak rajtunk fogást, így ezt is behúztuk. Ezzel az első 3 hely már nem változhat, holnap csak az ezüst sombréróért kell megküzdeni és arra figyelni, hogy ne kapjunk DNE-t (ki nem ejthető pont valami súlyos sportszerűtlenségért).A többi magyar egység jól teljesített, de nem tudtak előrébb lépni, holnap már kicsi az esély a javításra. Szerencsére a rontásra is!