• Kövess minket!

Nemzetközi

Laser Radial EB: Athéni kálvária

Laser Radial EB: Athéni kálvária

Laser Radial EB: Athéni kálvária

Nem fejezte be a THE-YKA ifjúsági Laser Radialos csapata az athéni Európa-bajnokságot. Majthényi Zsombor nagyon nem szokványos versenybeszámolójából kiderül, hogy miként fordult már-már rémálomba a görögországi „kirándulás”.

Visszalépett a július első hetében Athénban rendezett ifjúsági Laser Radial Európa-bajnokságtól a selejtezők után a THE-YKA csapata. A csapat vezetője, Majthényi Zsombor edző annak reményében osztja meg a szomorú, ugyanakkor nem egyszerűen csak bosszantó történetet, hogy kollégáit és sporttársait ne érje hasonló kellemetlen meglepetés.

„Sikeres tavaszi felkészülés után utaztunk Athénba, a Laser Radial ifjúsági nyílt Európa-bajnokságra. A THE-YKA színeiben Virág Balázs, Tagai Marcell, Szűcs Ábel és ifj. Majthényi Zsombor képviselte az országot. A csapat tagja volt még problémamegoldó barátunk, Vas György, s edzőként jómagam. A versenyre öt nappal az első futam előtt érkeztünk. Az előzetes tájékozódás szerint erős forróság és délutánonként tenger felől fújó 15 csomó körüli seabreeze-t jósoltak a verseny idejére. Az előkészületek és az edzésnapok sikeresen, jó és bizakodó hangulatban teltek. Szállásunk minden igényünket kielégítette, közel a kikötőhöz, klímával, így az esti pihenésünk maradéktalanul biztosított volt.

Már megérkezésünkkor feltűnt azonban néhány hiányosság a kikötőben, de gondoltuk, a versenyig pótolják ezeket. Kevésnek tűnt például a vizes blokk, az öltöző, a sólya, az edzőmotorosoknak biztosított hely, irodákból, nevező helységből, valamint árnyékból sem jutott túl sok. Érkezésünkkor a mezőny cirka harmada lehetett a helyszínen, de már ennyi hajó is nehezen mozgott a sólyáknál az edzésnapok során. A versenyre 400 hajó nevezett, így verseny során ez a probléma a káoszig fokozódott.

Sikeresen túljutottunk a felmérésen és a regisztráción is. A próbafutamról lemondtunk, a már előbb említett vízre jutási nehézségek miatt. Ennek ellenére lelkesen vártuk az első napi rajtot. A rajt minden nap 13 órára volt kiírva, két lány és négy fiú csoportot alakítottak ki a rendezők, így egyik pályán 3 fiú csoport, míg a másikon 2 lány és 1 fiú csoport versenyzett. Ez a megszokott lebonyolítási módszer ezeken a versenyeken, ami igen megnehezíti az edzők dolgát, akiknek olykor két pályán kellene lennie egyszerre.

Az első nap rögtön meg is tréfálta a mezőnyt és a rendezőket, mivel 30-35 csomós part felől fújó szél volt, ezért nem tudtak futamot rendezni. A második napra csökkent a szélerő, 20 csomó körüli alapszélre, ami néha nullára csökkent, majd 40 fokkal eltérő irányból újra visszaerősödött az eredeti erőre, emiatt a fiúpálya utolsó csoportjából harmincan időn túliak lettek. Két óra várakozás után a teljes flautéban, tűző napon 180 fokos fordulatot vett a szélirány, megérkezett a várva várt seabreeze.  Sajnos ez sem mutatta a beígért állandóságot, nagy leállásokkal és lengésekkel tarkított második futamon lehettünk így túl. Aznap még elindítottak egy harmadik futamot is, amelyben fiaink jó helyeken álltak, de ezt az egyik elhúzódó leállás miatt érvénytelenítették.

A harmadik napot szél hiányában halasztással kezdtük. A kikötőbe érkezés után elkezdtük a hajószerelést, én a motoros felkészítését, s mire visszatértünk az autónkhoz, a rendezőség által számunkra biztosított – de komolyabb védelemmel el nem látott – parkolóban feltörték a kocsinkat. Vitorlás ruhákat, iratainkat, pénzünket, s értékes, a vitorlázáshoz szükséges felszerelésemet vitték el. Legnagyobb veszteségünk a motorosom kulcsa volt, ennek hiányában a hajót nem tudtam elindítani, így nem tudtam kimenni a fiúkkal a vízre. Hívtuk a rendőrséget, de helyszínelés közben a rendezőség döntése szerint ki kellett menni versenyezni. Egy görög szülő - Elphida Karachaliou, Érdi Mári egyik közvetlen ellenfele, a tokioi kvotát már szintén megszerzett Vasileia Karachaliou édesanyja - segítségével elértük, hogy ne kelljen a nap további részét a rendőrségen tölteni, hanem a futamok után intézhessük a továbbiakat. Közben a rendezőséget is értesítettük az esetről, akik néhány lycrával segítettek ki minket, amiben oroszlánrésze volt az említett görög anyukának. Mivel én nem tudtam vízre menni, edző kollégáim vállalták a csapatom felvigyázását a futamok alatt. Szeretném megköszönni Eszes Tominak és Arató Ricsinek az önzetlen segítséget.

Ezen a napon két futam zajlott le, amelyekkel le is zárultak a selejtezők. A fiúk bronz és emerald csoportba kerültek, ahonnan a verseny további részében már nem lehet előbbre kerülni. Kiemelném példás sportolói hozzáállásukat, hogy az őket ért csapás ellenére is megpróbálták a lehetetlent. A napot a rendőrségen zártuk. Jegyzőkönyvezték a történteket, s este 10-kor már haza is értük a szállásunkra.

Napközben, míg a futamok zajlottak, felvettük a kapcsolatot a nagykövetséggel, szerencsére nagyon segítőkészek voltak, emailben elküldhettük az adatainkat, hogy minél előbb elkezdhessék pótlásukat. Köszönöm Vas Gyurinak, hogy az adminisztrációk oroszlánrészét felvállalta, valamint következő nap is eltöltött néhány kedélyes órát a rendőrségen, míg megkaptuk a jegyzőkönyvet.

A verseny 4. napján egész napos feszült várakozás után nem tudtak futamot rendezni, bejelentettük a rendezőségnek, hogy visszalépünk a versenytől, másnap reggel ugyanis 9 órakor mindenkinek meg kellett jelennie személyesen a konzulátuson az iratainkért, amik nélkül nem tudtunk volna hazajutni. Mindezek mellett komoly kihívást jelentett egy betört ablakú busszal három napig parkolni Athénban, majd 1600 kilométert autózni. A részleteket mindenkinek a fantáziájára bízom.

A hazafelé vezető úton volt időm gondolkodni a történteken, kivételes szerencsém volt, hogy erre az útra – rendhagyó módon – nem egyedüli felnőttként indultam el. Eddigi pályafutásom legnagyobb kálváriája után remélem, tanulsággal is szolgál történetünk. A verseny során tudomásunk szerint 6 csapat buszát rabolták, ki, kettőt már a megnyitó estéjén, ezt az információt a rendezőség az első napi coach-meetingen eltitkolta, pedig az információval megelőzhették volna a többi rablást.

Az ügy még nem zárult le, különböző fórumokon próbálunk harcolni az igazunkért, ami nem fogja pótolni a felkészülésbe fektetett rengeteg energiát és anyagi áldozatot.”