• Kövess minket!

Nemzetközi

Győzelemre programozva

Győzelemre programozva

Visy László interjúja

Jeney Máté és De Jonghe Arthur a Spartacus Vitorlás Egylet versenyzői hatodikak lettek az idei 29er nyílt Európa-bajnokságon. 20 nemzet 137 hajójából állt a mezőny. Az alig több mint egy éve ebben a hajóosztályban vitorlázó fiatalok az elvárásokat messze túlteljesítve versenyeztek a Helsinki előtti, meglehetősen trükkös vízterületen. Ezzel az eredménnyel a hajóosztály EuroCup sorozatában pillanatnyilag a harmadik helyen állnak. A döntő október végén lesz, a Gardán. Az interjú elkészülte után pedig kiderült: megvédték bajnoki címüket, idén is ők lettek idehaza a legjobbak. Visy László interjúja.

Az egyik budai bevásárlóközpontban beszéltük meg a találkozót. De Jonghe Arthur napszítta szőke haja, Jeney Máté barnára lesült keze arról árulkodik, ez a két gimnazista nem a Pad Thai – Leroy – Mozi háromszögben csoszogva tölti a szabadidejét. Két fontos program közé sikerült beszorítanunk az beszélgetést: az előző hétvégén volt Füreden a harmadik 29er Clinic, ahol Marcos Lamas argentin edző foglalkozott a magyar srácokkal állandó edzőjük, az olimpikon Goszleth Marcell mellett, a hét közepe pedig már ismét Füreden találta a fiúkat, szeptember végére került ugyanis az Országos Bajnokság.

Szorít az idő, kezdjük a lényeggel. Mi volt Helsinkiben?

M: Nagyon jó volt, hogy a verseny előtt tudtunk három napot a helyszínen edzeni. Ez egy meglehetősen érdekes vízterület, sok szigettel, víz alatti sziklákkal – több mint egy tucat svert tört el emiatt az EB alatt -, inkább rövid, balatoni jellegű hullámokkal és sokszor a Velencei tóra emlékeztető, forgolódó széllel. Úgyhogy alapvetően nem éreztük idegenül magunkat itt.

A: Marcellal próbáltuk kitalálni, merre lehet majd a pálya, eléggé adta magát egy, a szigetek közt lévő, viszonylag összefüggő vízfelület. Itt edzettünk sokat, futamoztunk, összemértünk a németekkel, a kanadaiakkal, Marcell áramlást, szelet, tendenciákat mért – az kiderült, hogy áramlással gyakorlatilag nem kell majd számolni. Az időjárás előrejelzés alapvetően gyenge szelet jósolt, egy napra mondtak csak erőset.

M: Ez nekünk jó volt, mert a súlyunk miatt mi erős szélben még nem vagyunk igazán gyorsak. 29er-ben 125-130 kg az ideális összsúly, mi ketten ólajtóval együtt vagyunk 115. Szóval nem csak fejben kell még fejlődnünk…  Érdekes volt, hogy az időjárás még abban is nekünk kedvezett, hogy a selejtezőkre végig gyenge szélben került sor, azaz az arany csoportba a jók és a kifejezetten gyengeszeles menők kerültek be. A döntő futamok közül négyet egy meglehetősen erős szeles napon rendeztek meg, 25 csomós lökések is voltak, ebben pedig a csak gyenge szelesek technikailag, hajókezelésben is alulmaradtak, elég volt a legjobbakkal törődnünk.

Hogy alakult napról napra a verseny?

M: Összetettben a 25. helyen álltunk az első napi futamok után.

Mit szólt az edzőtök, Goszleth Marcell? Ennél azért lényegesen jobb, hetedik helyen álltatok akkor a több verseny alapján számolt EuroCupban…

A: Marcell megnyugtató volt és bizakodó. Azt mondta, hogy a cél az első húszba kerülés, és ezt ez az első napi teljesítmény nem veszélyezteti. Szó nem volt arról, hogy letolt vagy paráztatott volna minket, sőt.

M: Én sokszor lazábban vitorlázom, ha nem állok rögtön a verseny elején valahol az élen. Nehezebb úgy kimenni, hogy mindenki téged akar megverni. A második nap nagyon kis szél volt, nyugodtak voltunk, csináltunk egy 7., egy 1. és egy 13. helyett, ezzel összetettben feljöttünk a 10. helyre. A harmadik nap két futam volt, mentünk egy 5. és egy 3. helyet, itt már hetedikek voltunk, ezután kezdődtek az arany csoportban a küzdelmek.

A: Igazából minden futamnak úgy kezdünk neki, hogy előre eldöntjük a rajttaktikát, és az első kreuz taktikáját. A többi adódik: hova, hogyan érünk fel, hogy alakul a szél, kik vannak körülöttünk. Egy biztos: mindketten sikeres kormányosok voltunk Optimistben, mindketten látunk a pályán, és mindent megbeszélünk. Nem volt ez másképp az aranycsoportos küzdelmek első napján sem: két futam volt, egy 5., és egy első helyet zsebeltünk be, és villámgyorsan az összetett lista 2. helyén találtuk magunkat. Felhőtlen jókedvünket csak a másnapi időjárás előrejelzés árnyékolta be: tudtuk, hogy az ígért kőkemény szélben nagyon nehéz lesz ezt a helyet megtartani.

M: Küzdöttünk keményen a nehezebb párosok ellen, az aznapi négy erősszeles futam után lógott a nyelvünk rendesen. 19., 20., 13., és 10. hely (látszik, a többiek még jobban elfáradtak…), és a 7. helyen vártuk a másnapi folytatást. A szél másnapra gyengült, csak egy futamra került sor, ebben nyolcadikok lettünk, és ezzel a hatodik helyen zártuk az Európa-bajnokságot. Most úgy látom, hogyha nem lett volna a nagyszeles nap, megtartjuk a dobogót. De hát ne legyen az ember telhetetlen. Vagy mégis?

Csodálatos siker – ahhoz képest, hogy tavaly ültetek össze… Igaz, egy hónappal az első közös vitorlázások után már megnyertétek az OB-t. Hogy kerültetek tavaly egy hajóba?

A: Én már kormányoztam 29er-ben, egy évet, de szétültünk ezzel a versenyzőtársammal. Kerestem valakit, aki ugyanolyan komolyan gondolja a vitorlázást, mint én. Így gondoltam Mátéra.

És egy pillanat alatt a kormányrúd mellől a drót végén találtad magad. Nem okozott ez neked gondot? Egyáltalán: két sikeres kormányos hogy fér meg egy hajóban?

A: Valóban, mindketten jók voltunk Optimistben. Máté VB 16. volt, háromszor lett magyar bajnok. Nekem is van bajnoki aranyam és ezüstöm.  Nem mondom, először nehéz volt elfogadnom ezt az új helyzetet. Infókat adok Máténak, közösek a pályán a hosszútávú döntések, de néha hiperaktív vagyok. És ez néha vitákat szül. De ezek a feszültségek az együtt eltöltött idővel, a közös sikerekkel párhuzamosan lényegesen csökkentek.

M: Nekem nagyon jó, hogy ketten látunk a pályán. És hogy mindent meg tudunk beszélni.

Hol kell még fejlődnötök?

M: A szoros taktikai helyzetek megoldásában és a rajtolásoknál.

Ki a hajóban a szerelő ember?

A: Én ezt nagyon szeretem csinálni. Maximalista vagyok műszaki dolgokban, nem is kicsit. Nem ülök be olyan hajóba, ami technikailag nincs teljesen rendben. Videókat nézegetek, rengeteg hajót meglestem külföldi versenyeken, egy-egy szellemes megoldás után kutatva. Nagyon sok mindent megcsináltam magunknak, úgyhogy most Helsinkiben már a mi hajónknál láttam néha „kémeket”. Az is nagyon jó, hogy Marcell hagyja, sőt bátorítja ezeket a műszaki kísérletezéseket, ő ezen a téren is nagyon felkészült, jól meg lehet vele mindent beszélni.

Melyek a távolabbi céljaitok?

M: Idén október végén a Gardán lesz az Euro Cup döntője. Ebben a sorozatban most a 3. helyen állunk, szeretnénk dobogós helyen végezni. Utána elindulnak a heti négyszeri fizikai edzések, és vitorlázás, amíg illetve amikortól lehet. 2019 izgalmas lesz: júliusban Gdyniában World Sailing VB illetve az 29er osztály világbajnoksága, augusztusban pedig az EB a Garda tavon.

A: Hosszabb távon pedig természetesen a cél az olimpia, 49er hajóosztályban. Berecz Zsombor, Érdi Mári sikere számunkra elsősorban azt jelenti: a Balatonról is el lehet jutni a világ tetejére!

Az beszélgetés után, de még a közlés előtt derült ki: Jeney Máté és De Jonghe Arthur – a tavalyi évhez hasonlóan, idén is – megnyerték a 29er osztály országos bajnokságát. Gratulálunk!

Fotó: Visy László / SVE