• Kövess minket!

Nemzetközi

Az Argentin Soling Világbajnokság beszámolója

Az Argentin Soling Világbajnokság beszámolója

HUN - 1 Varjas Sándor tollából

2018.11.11-én vágtunk neki a dél-amerikai túránknak Fülivel és Laurával. Kifelé Frankfurton keresztül közelítettük meg Buenos Airest. Az út nem volt rövid, de legalább hosszúra sikerült. Pestről este 7 - kor szálltunk fel és helyi idő szerint -

 

2018.11.12-e reggel 8 - ra érkeztünk meg. 4 óra eltolódás van itt most mínuszban. Az utazás alapvetően rendben volt és szerencsékre az éjszakai utazásnak köszönhetően nem is vett ki belőlünk sokat. Azért Fülinek a légkondival, a stewardess - szel és a mellette ülő helyi erővel is meggyűlt a baja, de felül tudott kerekedni mindenen! A csomagjaink is egyben, hiánytalanul megérkeztek, ami mondjuk meglepő, mert az elmúlt 10 repülésemből ebben az évben 4-szer utólag szállították utánam… A repülőtéren vártak ránk és minden papír munka után beültünk a Renault Duster-ünkbe és irány a szállás! Azért azt el kell mondanom, hogy ez az egész repülőteresdi nagyjából 2 óránkat vette igénybe. (beléptetés - csomagvárás - pénzváltás - autóbérlés, stb.) 
Miután elfoglaltuk a szállásunkat, zuhanyozás következett, majd az esti vacsi előtt azért mindenki szépen aluszkált is egyet.
Vacsorázni Pilar-ba mentünk, ami kb. 20km-re van a szállásunktól. Természetesen az argentín gasztronómia alapjaival és egyben csúcsaival kezdtünk ismerkedni marhahúsok és malbec típusú vörös borok társaságában a helyi ismerősök jóvoltából.

 

2018.11.13-án elkezdtük az akklimatizálódást és Buenos Aires La Boca és San Telmo negyedeit látogattuk meg. A La Boca meglepő módon a Boca Juniors focicsapat otthona. Sokan nem is tudjátok de a napokban játszódik a világ egyik, de Dél - Amerika legfontosabb labdarúgó összecsapása, ugyanis a Libertadores Kupa (az európai Bajnokok Ligájának felel meg) döntőjében a Boca Juniors és a River Plate, azaz a két ősi Argentín rivális csap össze. Először a történelemben oda-visszavágós a döntő. Az első meccset a heves esőzések és az ebből adódó rossz állapotú pálya miatt el kellett halasztani. Természetesen ez nem okozott gondot a szurkolóknak, már többen meghaltak a pályán kívüli összecsapásokban… Amúgy az első meccs végül a La Bombonera - ban (a csokisdobozban, a Boca pályáján) 2:2 - re végződött. Amit a La Boca-ban és San Telmo-ban tapasztaltunk a szegénységről, koszról, rendetlenségről, az lehangoló, de egyben elgondolkodtató is volt. Mindennek ellenére a hódítások után megalakuló Buenos Aires - ről, valamint az argentín mindennapokról kaptunk egy objektív képet. Ezek az élmények amúgy mindig helyre teszik az embert, de ajánljuk is, mert egy életre szóló emlék marad, ahogy tangóznak az utcán, a bádogházakat toldozgatják - foltozgatják, ahogy a gyalogosokat nem engedik át az autósok, vagy, hogy az utakon mindenki mindent megtehet és még sincsenek balesetek csak fékezések és dudálások.
Az egész napos turistáskodás után még meglátogattuk a klubot, ahol persze Füli már járt… Ezt követően szokásos zuhanyzás, kicsi pihi, majd estére vendégségbe voltunk hivatalosak a Soling osztály titkáránál, Matias Collins - nál egy tipikus helyi barbecue - ra és beszélgetésre. Elmondása szerint nem mi voltunk az elsők nála a VB mezőnyéből, ugyanis jópáran már korábban megérkeztek. A kellemes este után senkit nem kellett altatni.

2018.11.14-én folytattuk a „beszokást” és újra ostromolni kezdtük a fővárost. Ja, ha nem mondtam volna, akkor mi San Isidro városrészben lakunk, ahol a klub is van (Club Nautico San Isidro). Ez 25 km - re van a belvárostól. Szóval a program hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy a főtér és a belváros következett. Itt már jóval kultúráltabb viszonyok fogadtak minket és a történelmi, építészeti, kulturális érdekességek jó részét ki is pipáltuk. Nem maradhatott el a „Don’t cry for me Argentina” többszöri beéneklése sem, miután megnéztük, hogy a Perón - ok, Evita vagy Maradona honnan szónokoltak annak idején. A városban mindennaposak a tüntetések, mert hát a politikai helyzet azért nem mondható stabilnak Argentínában (ez jellemző az elmúlt pár tíz évükre). De szerencsére többnyire békés tömegekről van szó. Az előző napi szegénység és káosz után azért találkoztunk komoly felhőkarcolókkal és tiszta utcákkal egyaránt. Azt el tudjuk mondani, hogy az emberek segítőkészek, nem igazán beszélnek semmilyen nyelvet a spanyolon kívül, de mindig sikerült valahogy megoldani, ha kerestünk valamit. Este ismét Argentínában élő és itt jártas barátokkal ismerősökkel vacsoráztunk egy autentikus helyen. Meglepő módon megint került az asztalra marhahús és vörösbor… A második közös vacsorára mindenki számára világossá vált, hogy a Füli annyit tud enni, mint egy család.
 

2018.11.15. Ma megyünk a klubba és elkezdjük intézni a nevezést, felmérést. Az első „éles” futam amúgy 18 - án lesz. További hírek később.

Folytatás…
Hát ez az első nap, ami nem úgy alakult, ahogy terveztük. Úgy volt, hogy Henrique (a brazil srác, aki a harmadik lesz a hajón) délután 4 óra magasságában érkezik, és 5 - kor még bele fogunk férni az aznapi felmérésbe. Na ez nem jött össze… Tulajdonképpen egész nap vártunk a jóemberre, közben szinte mindenkivel találkoztunk a régi ismerősök közül. A felmérést egy képzett ember csinálta mindenféle segítség nélkül, így elég lassan haladtak a dolgok. A nap végére az is kiderült, hogy rossz a mérleg, ugyanis minden hajónak ugyanaz volt a súlya… vamos Dél - Amerika! Sajnos csak 6 órakor érkezett meg a barátunk, így segítettünk lekötni a hajót aztán elindultunk Pilar-ba egy farmra, ahol igazi argentín házi grillezésen, úgynevezett asado - n vettünk részt. Sikerült megkóstolni a „nemzeti italukat” a Fernet - et kólával, ami amúgy egy olasz alkoholos ital, de valamiért Argentínában adják el az éves termelésük 55% - át. Hogy miért, azt senki sem érti… az íze az italnak kb. az unicum - kólának felel meg, szóval nem lett a kedvencünk, de kedvesen kínálgatták minden körben, ugyanis pohár az nem volt, hanem egy szétvágott kólásüvegben ment körbe az 1 L nedű 15 percenként újra keverve. Ahogy telt múlt az idő, közeledni kezdett egy szép kis vihar, úgyhogy vettük a sátorfánkat és pont hazaértünk a nagy zuhé előtt.

 

 

2018.11.16.
Újabb jó kis alvás után korai kelés következett, majd bevásárlás a helyi tecsóban. Szendvicskészítés és irány a klub, fél 10 - re le is értünk. A tegnapi esőzésnek köszönhetően a folyótorkolatban lévő klubba szépen befolyt a víz, kb 1 m - el megemelve a vízszintet. A felmérést előtt kitakarítottuk a hajót (csak a két légkasztni volt vagy 70 L víz… 2 órát sikáltuk kívül-belül és még nem 100% - os), ami az igazat megvallva nem olyan, mint a mienk otthon… de, hát ez van kapott anyagból kell főzzünk… Mások hetek óta itt vannak és teljesen újraépítettek bérelt hajókat, mert sajnos a dél - amerikai flotta enyhén szólva is avétos… Na, de ez van. A hajó szép fehér lett, az árbóc újra alumínium színű. Pont délre végeztünk. Persze ez Dél - Amerika és bár mi be voltunk írva 12 - re felmérésre a felmérő faszi délben jelezte, hogy most egy óra ebédszünet jár neki, mert még mindig egyedül van. Megkérdeztem, hogy akkor miért van időbeosztás, amire azt válaszolta „Isten hozott Dél - Amerikában!” ok, elfogadtuk. Az ebédszünet alatt Henrique elmesélte, hogy útközben Brazíliából kiesett a kormány a hajóból az autópályán és ripityára tört, ami Punta del Este - ben sikerült megcsináltatnia, de tuti, hogy majd kell csiszolni a kormányból. Jobb hírt nem is mondhatott volna, de azért ezt is megoldottuk, szerencsére nem kellett sokat dolgozni a kormánnyal (Henrique megcsinálta géppel), mert szépen megcsinálták neki. Az ebédszünetben még szépen fel is pasztáztuk a hajót, kezdett emberi azaz verseny formát ölteni. Maga a felmérés a hajó súlyának és a tőkesúlynak valamint a kormánynak a méretellenőrzéseiből áll. Ezen felül a vitorlákat és a biztonsági felszereléseket nézték meg. Érdekes volt, ahogy az egy szem ember egyszer spinakkert mért fel, majd ment kormányt ellenőrizni, utána meg, hogy a mentőmellényekkel minden rendben van e. Páran jelezték is, hogy ez hallatlan és nem normális egy VB - hez mérve. Amúgy a felmérés rendben lezajlott, valóban „csak” a kormányt kellett lecsiszolni. Ezután azt gondoltuk, oké egy óra alatt összerakjuk a hajót és ki tudunk menni a vízre edzeni. Ahha, persze! Most jött a feketeleves. Füli elkezdte átnézni az árbócot és a köteleket, aminek „köszönhetően” este 8 - ig szereltük a hajót. A hátsó légkasztnitól az elsőig szinte minden kötelet kikötöttünk és átfűztünk, bejelölgettünk, WD40 - el átfújtuk az összes kötélfogót, csigát, majd elkezdtük beállítani a hajót. Szerencsétlen Henrique a végére el is szégyellte magát, hogy milyen felszerelései vannak, de a becsületére legyen mondva, bármit kértünk tőle, mindent tudott adni, vagy tudott kérni a brazil csapattársaktól. A nap végére kezdett összeállni a hajó. De tudjuk, hogy várnak még meglepetések! 
Utána egy olasz étterembe mentünk, ahol elfelejtették jelezni, hogy csak VISA ás AMEX kártyával lehet fizetni (ez amúgy elég gyakori Argentínában) így mehettem egy automatához, ahol 10% kezelési költségért már fel is vehettem a kívánt összeget. Ez van! Viszont nagyon jót ettünk és jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Csak még annyit, mi 10 - kor jöttünk el az étteremből, az itteni népek meg akkor érkeztek. Fene sem érti, miért jó késő este vacsorázni, de itt így megy.
Holnap próba futam, megnyitó ünnepség, szóval folyt. köv.

 

2018.11.17.

Szokásos kelés után irány a bolt, szendvicskészítés, aztán a szálloda halljában összefutunk a zsűri egyik tagjával, aki bénázik éppen a recepcióssal, szóval segítünk neki és levisszük a klubba, amiért nagyon hálás. Mi meg jófejnek érezzük magunkat. Délelőtt még szereltük a hajót, aztán elkezdett esni az eső, amivel erős szél is jött, így a próbafutamot elhalasztották. Ahogy elállt az eső, úgy a szél is, aztán elfordult az iránya. Mi még a parton voltunk, de ott is maradtunk, mert közben elromlott a daru… Ezt kb. 1 óra alatt javították meg, ami elegendő volt ahhoz, hogy ne érjünk ki a próbafutamra. Daruzás után elindultunk kifelé egy csatornán, amihez kaptunk ugyan itinert, hogy merre menjünk, de azért így sikerült 2x is felülnünk egy iszappadra…Hozzáteszem nem mi voltunk így egyedül! Ahogy kiértünk a nyílt vízre felhúztuk a spinakkert és elkezdtünk ismerkedni a hajóval jobban. Sajnos nem a legjobb érzéseink jöttek elő menet közben, de hát ez van. A hajó olyan két nap tuningolás után, kis túlzással olyan, mint egy tapsi optimist, sirály veretekkel  De megyünk!
A pályára kiérve 2 - 3-as szélben halzolgatva átvettük az alapmozgásokat a hátszélhez, majd az éppen cirkáló hajók alá beálltunk és a bója fölé vitorlázva mentünk a mezőnnyel. Alapvetően nem volt rossz a sebesség-élesség kombónk, de az érzés még mindig nem az igazi. Lehátszeleztünk a mezőnnyel, majd cirkálás/félszelezés kifelé, mert fordult tovább a szél. 4-en érkeztünk vissza a csatornához egyszerre. Gondoltuk, ha a helyieket követjük nem lesz felülés, hát lett… egy motoros is alig bírt lehúzni minket… Kifelé menet kiderült, hogy az egyik ventil ereszt (ezt a brazil jóember elfelejtette mondani…) így ki kellett venni a hajót a vízből, hogy megjavítsuk. Persze ehhez már engedélyt kellett kérni, mert 6-ra minden hajónak vízen kellett lennie. Az engedélyt megkaptuk, kivettük. A megnyitó ünnepségen minden szépet és jót elmondtak, felhúzták 8 nemzet zászlóját egy zenére, majd valami kis fogadás volt, de ekkor mi már csináltuk újra a hajót, mert azért a ventilen (Sikaflex-el betömtük…), kívül fockcshottot is kellet cserélni (kiderült, hogy a fordítócsiga is szar, de azt csak holnap verseny után fogjuk tudni kicserélni…), meg achterkötelet is, szóval este 9-ig még szereltünk, de nem sikerült minden befejezni. Gyors vacsi után mindenki lefeküdt, hogy másnapra pihent legyen.

Továbbra is bizakodóak vagyunk. holnap úgyis kiderül, hogy a hajó versenyképes e, vagy sem.

Innentől lehet drukkolni! 

Szuszu

 

Eredmények:

http://www.soling.com/worlds/2018/ShowResults.asp