• Kövess minket!

Események

Kamarakiállítás vitorlásokkal

Kamarakiállítás vitorlásokkal

Elmúlt hétvégén a Millenáris adott otthont a Magyar Vitorlás Központ szervezésében első alkalommal megrendezett Őszi Budapesti Vitorlás Fesztiválnak. Elmentünk, megnéztük.

Mozgalmas időszakon van túl az alig féléves múltra visszatekintő Magyar Vitorlás Központ (MVK). Előbb a konferenciájukra kapott állami támogatással kapcsolatban merültek fel kérdőjelek, majd kiderült, hogy az NFÜ az MVSZ helyett az MVK-val kötött stratégiai szövetséget, illetve állítólag mégsem, vagyis nem úgy, ahogy a Szövetség értelmezi. Ezek mellett méltatlanul kevés hír jelent meg a legújabb vitorlás kiállításról, a nem éppen rövid nevű I. Őszi Budapesti Vitorlás Fesztiválról. Hogy novemberben jó ötlet-e a hajós szakma számára kiállítást fesztivált rendezni , arról a kérészéletű Pannon Boat Show szervezőit kéne megkérdezni, mert nekik éppenséggel nem jött be. 

Egy fesztivál mennyiben adhat többet kiállítónak és látogatónak, mint egy egyszerű kiállítás? Ha már ilyen hosszú a neve, biztosan meg is adják a módját, gondoltam, talán lesznek fűszoknyás, brazil táncosok is, a másik sarokban tűzfújók, ördögbotos mutatványosok, harsány zene és persze végeláthatatlanul hömpölygő tömeg. Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, mikor leparkoltam a Millenárisnál. Nem tudtam pontosan melyik épületet is kéne keresnem, de reméltem, hogy majd színes táblák, plakátok segítenek célomat elérni. Tévedtem. A parkba belépve nyomát nem láttam úti célomnak, viszont az óriási felületen hirdetett Láthatatlan kiállítás nevét pár pillanatig ilyen értelemben ehhez a rendezvényhez is csatolni tudtam legalább.  A játszótéren áthaladva végül belebotlottam egy megállító táblába, amin egy A/4-es lap hirdette büszkén, hogy merre tovább. Ezt parkolóból kiszúrni mondjuk elég körülményes, és séta közben is elengedhetetlen a természetes kíváncsiság, hogy az ember közelebb sétáljon hozzá. 

A jegyár felnőtteknek mindössze 800 forint, ami összevetve a Budapest Boat Show jegyáraival kétségtelenül kedvezőbb. Most mondhatjuk persze, hogy aki vitorlázik az ne a belépő árát nézze, de zárójelben tegyük is gyorsan hozzá, hogy ezen rendezvények látogatóközönségének jelentős részét az egyszeri látogatók, érdeklődők adják, így számukra ez is lehet döntő tényező. Zárójel bezárva. 

A rendezvény helyszínére belépve kicsit olyan érzésem lett, mint karácsonykor a telhetetlen kisgyereknek, minden zugban kerestem még valami extrát, nem akartam elhinni, hogy ez itt most csak tényleg ennyi. Persze a jegy mellé kapott tájékoztatóban is mindössze 30 kiállító szerepelt, így arra sem számíthattam, hogy majd órákat fogok sétálgatni a standok között. 

A rendelkezésre álló területet a Gál András Levente MVSZ elnöksége alatt életre hívott Festetics Hajós Klaszter tagjai töltötték ki, és el kell ismerni, nem is rosszul. Talán a szűkös hely, a zsúfolt berendezés volt az oka, de az egész fesztivál valahogy családias hangulatot árasztott, amit látogatásunkkor egyedül a színpadon – gyerek híján – a VMSZ tagjait éktelen hangon vegzáló bohóc rombolt egy picit. Ezt leszámítva igazán közvetlen volt a hangulat, nem kellett morcos hostessekkel megküzdeni, ha az ember valamelyik hajót közelebbről is szemügyre kívánta venni, és a hely adottságaiból kifolyólag egyetlen kiállító sem szigetelhette el magát valamilyen monstre installáció mögé.

A klaszter összetételéből fakadóan felvonult itt a hazai hajógyártás színe-java, ami kétségtelenül megsüvegelendő kezdeményezés, az pedig különösen jó húzás volt a szervezők részéről, hogy ezen a rendezvényen a milliós bérleti díjak helyett ingyenesen állíthattak ki. Ezzel talán sikerült is rátapintani a többi hasonló kiállítás hanyatló tendenciáját eredményező probléma forrására, az olykor horribilis mértéket öltő területbérleti díjakról, amihez hozzájön még a standépítés, hajók szállítása, munkatársak hétvégi bérezése, szóróanyagok gyártása, esetleg még szállásbérlési költségek. Ha ebből a legnagyobb tételt kivesszük, vagy mérsékeljük, már nagyobb is a részvételi kedv, kisebb az a befektetett összeg, aminek a megtérülését jelen helyzetben minimálisan elvárja egy kiállító (fesztiválozó), így nagyobb eséllyel fog elégedetten távozni a rendezvényről és egy év múlva visszatérni.

Néhány kiállítóval beszélgetve megerősítést nyert előbbi gondolatmenetem, és egybehangzóan elégedetten nyilatkoztak az eseményről, ahol elmondásuk szerint szombaton olykor mozdulni sem lehetett a látogatóktól. A szervezők érdekes programokról is gondoskodtak, hiszen a rendszerint kevés érdeklődőt vonzó színpadi beszélgetések mellett előző nap kétszer is levetítették a héten mozikba kerülő Fordulópont című filmet is, állítólag szépszámú néző előtt.  Beszélgetéseim során az egyre sűrűbben beáramló látogatókra leszek figyelmes, és arra, hogy már lassan egy órája időzök itt, pedig eleinte nem terveztem 5 percnél tovább látogatásom. 

Arra a kérdésre ugyan nem kaptam választ, hogy ez a seregszemle mitől vált fesztivállá, mert a helyszín alulméretezésén kívül külsőleg sok dologban nem tér el a már ismert vetélytársaktól. Az első és legfontosabb lépést ugyanakkor meglépték és reagálva a piac igényeire nagyot húztak a bérleti díjak kérdésében, amivel akár már a közeljövőben is feladhatják a leckét a tradicionális budapesti és balatoni kiállításoknak, főleg ha egyszer még a látogatókat is még szélesebb körben szólítják majd meg. Kezdésnek mindenesetre nem volt rossz. 

Jánosi Péter