• Kövess minket!

Egyéb

Iszap - Újrahasznosítva

Iszap - Újrahasznosítva

Az alacsony balatoni vízállás ismét felerősítette a kikötők kotrásával kapcsolatos vitákat.

Ezek költsége ugyanis - néhány jogszabályi rendelkezés és az információk hiánya okán - szinte elviselhetetlen anyagi terheket ró az üzemeltetőkre.

A balatoni önkormányzatok is állami támogatásra várnak az egyre sürgetőbbé váló mederkotrási munkákhoz és partvédő műveik helyreállításához, amely teendőket az alacsony vízszint miatt most száraz-földi gépekkel is el lehet végezni – hangzott el a tóparti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnökségi ülésén Tihanyban, október elején. Szerzőnk a Vitorlázás Magazin 2012/4. számában megjelent „Balaton, az állatorvosi tó” című cikkben leírtakkal kapcsolatban fejti ki véleményét.

Kotrási gondok
Akár halastóként, akár turisztikai látványosságként, akár hajóútként tekintünk a Balatonra, tudnunk kell, hogy a tó minden más tavi ökoszisztémához hasonlóan természetes módon, idővel feltöltődne. Mi, emberek nem teszünk mást, mint saját, fenti igényeink teljesülése érdekében e természeti folyamatot igyekszünk megakadályozni.

Jelen esetben természet- és vízvédelmi szabályainkat  betartva, a tó medrét kotorjuk, kotornánk.  A tóból kiemelt üledék (meddő) meglehetősen alacsony 1-2 százalékos szervesanyag-tartalmú (szervetlen dominanciájú), az áramlási viszonyoknak köszönhetően a déli partnál inkább homokos, az északi partnál kis szemcseméretű (0,002-0,063 mm), iszapos, karbonátos és szilikátos anyag, amelynek kotrás utáni elhelyezése és továbbhasznosítása ma megoldatlan. A kikötők által beszerzett mederkarbantartást célzó kotrási árajánlatokban hihetetlen magas költségekről olvashatunk, és mint megtudhatjuk, ennek oka a kiemelt és uszályra rakott üledék medren kívül történő elhelyezésében keresendő.

Veszélyes anyag, vagy csak hulladék?
A  mederkotrásból, mederkarbantartásból származó „iszap” EWC kódja alapján: 170506 – Kotrási meddőként szerepel a 6/2001-es KÖV rendelet „Hulladékok jegyzékében”. Láthatóan nem veszélyes, csak hulladék, és mint ilyet, csak hulladék-átvételi engedéllyel rendelkező cég gyűjthet be, és a vállalkozásnak gondoskodnia kell a megfelelő elhelyezésről. A Balaton partján, számos helyen feltehetően sok ezer köbméter, ma már földnedves állapotú, Balatonból származó iszappal feltöltött zagytározó található, melyek kiüríthetők, és – a környező önkormányzatok hozzájárulásától függően – újból üzembe helyezhetők.

Feltételezhető, hogy a tó turisztikai célú hasznosításának megőrzése érdekében jó lehetőség van a Balaton-parti településekkel való együttműködésre. Ezt elősegítheti, ha egy megfelelően szervezett hulladékgazdálkodási program keretében a települések közelébe kihordott zagy szikkadását követően továbbhasznosításra kerülhetne.

Továbbhasznosítás
Mint általában mindenütt, a Balaton térségében is önkormányzati társulások által irányított hulladékkezelés és rekultiváció zajlik, amely a megtelt hulladékkazetták 20/2006-os KVVM rendeletben előírt minőségű és rétegezettségű talajjal történő lefedését és művelésbe vonását jelenti. A Balatonhoz, így a zagyterekhez is közel számos hulladéklerakó található. Ha a Balaton partján fekvő, jelenleg megtelt zagytározókból a fenti rendeletnek megfelelően – vagy komplettálással (keveréssel) annak megfelelővé téve –a hulladéktárolók rekultivációjához felhasználásra kerülhet e több éve deponált üledéktömeg, akkor az így felszabadított tározók újratölthetőek és később (szikkadást követően) folyamatosan hasznosíthatóak lennének. Ennek gyors elbírálásához nincs szükség többre, mint hogy a szakemberek mielőbb elvégezzék a zagytározók meddőjének rekultivációban való felhasználásához szükséges minőségi ellenőrzést. A zagyterek felszabadításával megoldódhat és folyamatossá tehető a kotrási anyag szakszerű, és a kikötők, strandok számára többletköltséget nem jelentő part közeli elhelyezése. Ugyanakkor megoldást jelenthet a szemétlerakó terekre hordandó takaróanyag biztosításához is, amelyhez a jelenlegi gyakorlat szerint vagy depókat, vagy talajkinyerő bányaterületeket szoktak kialakítani.

Balatoni Fejlesztési Tanács
A fent leírtakból már következtetni tudunk arra, hogy a tulajdonképpeni hulladékgazdálkodási programban a vízügyi, környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási hivatalok mellett a balatoni térség teleüléseit felölelő Balaton Fejlesztési Tanácsnak is fontos szerepe lehet. Egyrészt az önkormányzati tulajdonban álló strandok és kikötők okán érdekeltek a tómeder állagmegóvását célzó kotrási munkákban. Ez sok esetben azzal járhat, hogy saját vagy kezelésükben álló (kül)területeiken, illetve azokhoz közeli helyeken található, esetleg újra üzembe helyezendő zagyterekben kerülne elhelyezésre a kitermelendő üledék. A zagytározók üzemeltetéséhez való önkormányzati hozzájárulások feltehetően könnyebben fogalmazódnának meg, ha az üledék minőségi megfelelés esetén a vázolt továbbhasznosítás megvalósulhat, és főleg folyamatossá tehető. Ugyanakkor a települések abban is érdekeltek lehetnek, hogy az őket magukba tömörítő regionális hulladékkezelő társulások milyen költségen beszerezhető alapanyagot használhatnak fel hulladéklerakóik rekultivációja során. Jó példája lehet ez egy olyan összefogásnak, amellyel a Balatonhoz fűződő gazdasági céljaink környezet- és költségkímélő módon valósulhatnak meg.

Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy az eredendő vízszintprobléma a kotrással nem oldódik meg, de bízzunk a természet csapadékot hozó erőiben! Szakmai (talajminőségi) megfelelés esetén, a vázolt „árukapcsolással” a Balaton kikötőinek, strandjainak igényeink szerinti tisztántartására, üledékmentesítésére jó, olcsó, környezetkímélő és folyamatos lehetőség nyílhat.

Homonnay Zsombor
(a Vitorlázás Magazin engedélyével)