• Kövess minket!

Egyéb

Az utolsó szó jogán

Az utolsó szó jogán

Miután minden mértékadó vitorlás média beszámolt a jó hírről, miszerint Cziráki Márti irányítja ismételten a BL Yachtclub kikötőjét, a déjá vu érzésből felocsúdva, kötelességünknek érezzük, hogy ezt magunk is jóleső érzéssel kommentáljuk.

Mártinak komoly múltja és eredményei vannak a Balaton, a kikötők és a vitorlázók világában, szívből remélem, hogy a múltnál csak a jövő lesz fényesebb. Szinte érthetetlen, hogy az elmúlt években, nem ebben a szakmában élte a hétköznapjait és persze a hétvégéit. Számára ez soha nem munka volt, hanem egy feladat a maga nehézségeivel és örömeivel együtt. Vannak a Balatonnak arcai és ő az egyik ilyen arc volt, aki méltatlan körülmények közepette hagyott fel igazi hivatásával.

Meggyőződésem, hogy se Bahart Regatta (Balaton Regatta), se máig emlegetett BLYC-s versenyévadok, vagy évkönyvszerű fényképes kiadvány (Szélképek) nem lettek volna a Márti nélkül, sőt talán még Compass magazin sem. Bele se merek gondolni, ha a tulajdonosi akarat nem veri szét az akkorra már elismert klubként működő új lellei kikötőt, akkor ma bizonyosan a nyugati medence meghatározó vitorlás központja lenne a BL.

Nosztalgiával gondolok a BL-ben eltöltött évekre és remélem a hányatott sorsú kikötő végre révbe ér. Remélem, hogy Mártiból az eltelt évek nem ölték ki mindazt a lelkesedést és tenni akarást, ami ezt a kikötőt azzá tette, ami az ő vezetése alatt volt. Az idő kerekét visszafordítani nem lehet, nem lehet ott folytatni, ahol abba maradt és ez talán nem is baj, ilyen az élet. Kezdődik egy új időszak, új kihívásokkal és új lehetőségekkel. Remélhetőleg nem kell mindent előröl kezdeni, de az biztos, hogy nem lesz sétagalopp. Még nem tudom elképzelni, milyen érzés lesz 2016-ban behajózni a BL kikötőjébe. Az utóbbi években nem erőltettem a zöld és piros palackszerű bóják közötti hajózást, így számomra még mindig egy olyan kép él, melyben Rick Csaba vagy Pápai Pista vár az úszómólón, Márta az irodája előtt telefonon ügyeket intéz, emberek esznek, isznak az étteremben, gyerekek rosszalkodnak a játszótéren, süt a nap és fúj a szél.

Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a BLYC regényének első kötetét jól ismerem. Bízom benne, hogy a második kötet még izgalmasabb és főleg terjedelmesebb lesz. Kívánom, hogy a jövőben legalább olyan jó csapattal működjön a BL, mint amilyen a miénk volt az első években.

bi